azt hiszem, hogy ha lenne pszichológusom most ezt mondaná: édes lányom, te túl hülye vagy ahhoz, hogy jól érezd magad. és tökéletesen jogosnak is érezném.

Tudod milyen az amikor csak zuhansz, és igazából nem is akarsz megkapaszkodni?

Ps.: szatírok és szatírák

sok idő után újra itt.

lassan vége a nyárnak, jön a változás szele. lehet hogy venni kéne egy széldzsekit.

...és én majd szemlesütve, egy félmosollyal bólogathatok mormolva, hogy: igen, hallgatnom kellett volna rátok

"-Túlélsz pöcök!"
(Örkény István: Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy liliommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz.)

és újra

hát már jó régen írtam, de mostmár van lapitopim, így nem kell attól tartanom, hogy mire hazaérek becsődöl a gép :)
szóval, mostmár büntethető vagyok *éljenzés, pezsgőbontás*, bár semmi nem változott. még egyik boltban sem kérték el a személyimet alkohol és/vagy cigivásárláskor, nem kerültem börtönbe meg semmi hasonló, szóval tényleg nem érzek különbséget.
és megint bátram kijelenthetem, hogy utálom a telet. nem érdekel ki mit mond, akkor is undorító ez a hideg. globális felmelegedés mi? hát kössz, én nem érzem (na jó, igazából tényleg nem lenne jó, ha éreznén, persze-persze, inkább telente elmegyek valahová ahol még 15fok felett marad a hőmérséklet (:)
és most matekoznom kéne...vagy aludnom... igazából nem lenne ez túl nehéz kérdés, hogyha 1:holnap nem írnék 3 dogát és nem kéne elolvasnom a sorstalanságot. 2:biztos lennék benne, hogyha most lefekszem, fel is tudok kelni, de ezt semmi nem garantálja. főleg mostanában, mert nem igazán tudok felkelni.
najó megyek alszom egy kicsit inkább, mert már beszélek itt össze vissza (:

újra itt.
a tél közeledtével mindenki lelombozódik. szürkülnek a hétköznapok, megsokszorozódnak a dolgok amiket mindenkinek meg kell csinálnia. sokszor inkább átugranám ezt a köhögéssel és tüsszögéssel tarkított időszakot.

az utóbbi időben nem igazán volt időm géphez ülni, szóval van mit bepótolnom :)

voltam veszprémben utcazenén, ami nagyon nagyon jól sikerült, főleg a meglepetés quimby koncert.
aztán irány kapolcs. a hegyen találtunk egy szálláshelyet, olcsó, gyönyörű kilátás, víz (jó mondjuk csak hideg...), vécé, meg egy bónusz szürkemarha.
volt ott egy csomó minden. mandalatea, tüzezés, bóklászás, bori, szandra, mégtöbbzsonglőr, hegymászás, királykő, manóudvar, majmóca, bahia meg a többi (:

hellóbelló.
na ez most szép volt na.
egész napos horgászat-nézés, meg pingpong.
és már szerdát akarok.
de mivel fél6-kor keltem, most többet úgysem tudtok kihúzni belőlem (:

kicsit sok dolog van mostanában, ami igazából nem is akkora probléma.
sokszor kezdek elbizonytalanodni, néha már legszívesebben feladnám.
viszont nyár van. biztos jó lesz. meg jobb. csak ki kell várni, bele kell lendünlni.




őszintén szólva már ebben sem igazán hiszek, de reménykedni szabad, nem?

majdnem...

...elfelejtettem!
ma egy éves és egy napos a blogom.
ja és mellesleg az a 200. bejegyzés.
*taps, éljenzés, pezsgőbontás, konfettizápor*

haladunk úgyhiszem.

igazából annyi van, hogy megvan a nyelvvizsgám, elegem van a suliból, és nagyon fáradt vagyok.
de hogy valami pozitív is legyen itt, elmondhatjuk, hogy végre szép idő van.
mit szép?
dögmeleg. de én még mindig úgy vagyok vele, hogy inkább megsülök, mint szétfagyok.








de hát persze! ezért vagyunk itt! (:

ollé.
hát nem tudom mit mondhatnék.
tudjátok, ez olyan i find it kind of funny, i find it kind of sad. vagy valami ilyesmi.
igazából minden rendben van most körülöttem. na jó, persze hogy nem minden, mert minden soha nem lehet rendben, de valljuk be, több dolog mint úgy átlagban.
a zsongi már úgy alakul szépen, lassan nyári szünet (bár ez az időjáráson is igazán meglátszhatna!), van egy csomó program, meg barátok, egy pár, meg tervek, szóval minden szépül.
a reakcióm erre tipipkus egyébként. sokszor menekülnék, pedig jól érzem magam, boldog vagyok, mégis valahogy igazából még mindíg nem fogtam fel, hogy pottyant ez csak így az ölembe, és várom, hogy mikor vet ennek véget valami. tudjátok: túl hírtelen jött, úgy, hogy néha még mindíg elcsodálkozom rajta, hogy ez mégis mi miért hogyan, meg hogy van e értelme.
de mostmár vége.

"mert mindent ami fájt,
én a kukám mellé tettem.
ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden,"

már nyarat akarok, meg programokat, és sátorozni a nagyréten meg a pentellei erdőben, függőágyban aludni, koncertekre járni, tüzezni, szalonnát sütni, és egye fene, akár még horgászni is elmegyek velük... :)

már rég írtam, de újra itt vagyok.
mostanában szép az élet, mert ugyebár zajlik.
tegnap, szóbeli vizsga, magyaralmás meg velence. hajnali2-re voltam itthon hulla fáradtan, de büszkén.
osztálykirándulásra végül mégsem megyek, de helyette lesz csapatépítő program ha minden igaz. (:

jah és mellesleg nem tudom ki mit gondol, de nekem már nagyon elegem van a suliból. haladéktalanul nyári szünetet akarok.
meg hogy meglegyen a nyelvvizsgám.

boldog vagyok most egy kicsit. és?
igazándiból itt az a legnagyobb probléma, hogy messze van még a holnap délután.




inkább megyek és megcsinálom a writingomat. hátha.