hát akkor írjunk a hétvégéről.
a szombat kicsit sűrűre sikerült. reggel irány a pesti kórusverseny. semmi hanggal, hurrá. de buszon beszélgettünk Rebivel Szidivel meg Ritussal, és olyan dolgok derültek ki hogy hűű... minden annak rendje és módja szerint lezajlott, mint minden hasonló alkalommal, leégtünk, és haza is jöttünk. aludtam kb 2 órát, aztán mentem be a városba találkozni a többiekkel, hogy menjünk fezenbe escape meg irie maffia koncertre. éééés ott volt Szabi, akit már nagyon régen láttam, és már hiányzott, és jó volt beszélgetni. amúgy meg tequilázós, sörözős, ugrálós, csikizős, elfáradós, fantasztikus este volt :)

a mai nap legjobb momentuma pedig a vécében vizipipázás volt, azon bellül is, mikor Vikivel kiléptünk a fiúvécéből az összes szem ránk szegeződött, és... hát igen... látni kellett volna azokat a fejeket :D
azthiszem ennyi bőven elég volt erről.

annyit tennék még hozzá, hogy az az ominózus nem várok el már semmit érzés megmaradt. és nem alaptalanul.

elalvós nem alvós, olasztémazárót írós, de mégsem odafigyelős reggel volt a mai.
a napnak nem sok értelme volt. bennt voltunk negyed 6ig csak azért, hogy elénekelhessünk kb 10 szülőnek 4 kórusművet. hát gratulálok.
najó azért volt pár jó momentum, mint levelek, Sz. harca a csokiért, D. kíváncsisága, S.álma (ááá), és persze a mandarin-héj csata.

tudjátok, nem olyan könnyű mindig mosolyogni, vidámnak lenni, és a legjobb formámat hozni mint azt hiszitek. sok minden kavarog bennem, de az utóbbi hónapokban ez minden csak nem öröm avagy boldogság. tudom, hogy általában úgy gázolhattok át rajtam, hogy még csak a szemem sem rebben, de néha én is besokallhatok. elegem lehet abból, hogy mindez nektek egy jó poén. megszokott napi rituálé.
és mindenki elvárja tőlem, hogy mindig, a nap 20 órájában olyan legyek amilyennek látni szeretne. néha azon is el kéne gondolkozni ilyenkor, hogy ugyanolyan érző lény vagyok, mint bármelyikőtök, és attól nem lesz sem jobb sem könnyebb, ha mosolygok, és úgy teszek mintha minden rendben volna. talán nektek igen, és csak ez az ami számít.

"Meg kell magad erőltetni, jókedvűnek kell most lenni.
Át kell magad rágnod rajta, át kell rajta magad látni.
Át kell kicsit lényegülni, máshogyan kell hozzáállni,
fel kell vállalnod magad és kész, ezt be kell most vállalni!

Lehet kezdeni ásni, lefelé orientálódni.
Lehet kezdeni várni, hogy el fognak teleportálni.
Nem fog tudni megoldódni, olyan nagy lesz az iram.
És nagyjából kirajzolódott már hogy hol mitől mi van."

Timi, ha ezt olvasod, gondolj arra amit a dohányzóban mondtam, és ha legközelebb olyasmik jutnak az eszedbe, gondolj bele, hogy mit miért csinálok.

most mindössze annyiban vagyok biztos, hogy még ma meg kell írnom egy angol önéletrajzot, és egy töri esszét. ez a hétvégét úgy ahogy van, valaki ellopta...
amúgy rólam továbbá most tudni kell, hogy egy szemüveges mona lisa vagyok egy 66 éves hapsi szerint, ergó ronda vagyok, és nincs szemöldököm?
mondtam már, hogy utálom a vasárnapot? a legszarabb nap a héten...

"mindenütt jó, de messze a legjobb..."

"mindenütt jó, de messze a legjobb"

néha én is megunhatom, feladhatom, átértékelhetem nem?

"nem számít rólam mit hiszel, hidd el, hogy sosem hittem el..."

leltár

minden változik... szóval ideje egy kis összesítést írni az elmúlt több mint egy évről.
nagyon sok minden hiányzik. rengeteg dolog.
hiányoznak azok a felszabadult, vidám és boldog délutánok a Géza szobornál, és a pelikán udvarban. talán akkor voltam a legboldogabb.
hiányzoznak a ment&másképp próbák.
hiányoznak azok a délutánok, mikor Ádinál pipáztunk.
hiányzik a nyár, az hogy Marcival annyit nevettünk, baromkodtunk, beszélgettünk, és minden...
hiányoznak az emberek, az érzések, a beszélgetések, nevetések, szörpözések, zsongizások...
és annyi embernek köszönetet kell mondanom. nem fogom tudni meghálálni, hogy így törődtetek velem. Bandinak, Anitának, Ádinak, Marciknak, Zsoltinak, Mártinak, Reninek, Timinek és a többi osztálytársamnak, és mindenkinek mindenkinek akit csak ismerek. nem tudom mi lenne velem nélkületek :)

egyébént meg félek. ha rájövök mitől, majd szólok.

"just because everythings changing doesn't mean it's never been this way before"

néha elgondolkozom rajta, mi lenne ha nem lennétek... :)

még 22 nap

írjunk a téli depresszió ellen színessel!

szánalmas, hogy az emberek meddig le nem tudnak süllyedni azért, hogy valaki foglalkozzon velük.

aki másnak vermet ás, előbb utolérik mint a fától az erdőt.

hát ejj. úgy tűnik nyertek a drogosok. bár még 14 óra hátra van a szavazásból, szóval most írjatok, vagy hallgassatok örökre.

így kb fél 12-kor citromot rágcsálva furcsa, de nem igazán tudom összeszedni a gondolataimat. szóval most arra használjuk a blogot, mint minden más ember. napleírás.

több okból is -amiket had ne részletezzek- reggel nem keltem fel, hogy bemenjek marximba. mondjuk tegnap meg tegnapelőtt sem, de ez már részletkérdés. szóval tea, mesenézés, nyugodtan üldögélős reggel. a kórus előtti lyukasórában átmentem gombába cigiért Timivel, és kivel találkoztunk? na kivel? hát Zsoooltival. régen láttam, már hiányzott. beszélgettünk, restiben ültünk aztán mi visszamentünk a suliba, ő meg elment beoltatni magát H1N1 ellen. a kórus a szokásos szenvedés és rekedtre éneklés ment, ami után elindultam maroshegyre. aztán elgondolkoztam rajta ne menjek e mégiscsak haza, mert persze idő közben az esőnek is el kellett kezdenie zuhogni, de pont emiatt el is vetettem az ötletet. a buszmegállóban ült mellettem egy kisfiú, aki lelkesen magyarázta az anyukájának, hogy nem jó, hogy ilyen sok autó van, mert rongálnak "valami pajzsot ott fenn", és emiatt majd több ezer év múlva nagyon meleg lesz, és mindenki meghal. ami igazából csak azért vicces, mert a fiú olyan típusnak látszott, akki 20-30 év múlva mindenhová autóval járó, folyton mindenkire ráduduáló bunkó aktatáskás férfi lesz. namindegy. szóval presszó, Ági néninek cigivevős, nagyott röhögős, Gebével megfagyós este volt. visszajöttünk a városba, és én meg haza. semmi kedvem nem volt sem veszekedést hallgatni, sem műhelyben ülni. szóvalígyhátt itt vagyok, és pusztítom az agysejteim a plants vs zombies-al.
és egyébiránt próbálom a szanaszerte heverő dolgokat gondolattá formálni, hogy legalább egyetlen egy értelmes mondat szerepeljen ebben a bejegyzésben, de nem igazán megy...

úgyhogy inkább megyek bioszt tanulni.

tudjátok, most kéne jönnie annak a jelenetnek, mikor kiiszom az utolsó korty kávét a csészéből, megemelem a kalapom és továbbálok. tétovázok. szeretnék még egy utolsó pillantást vetni mindenkire. hogy magamba véssem a vonásokat. nem minthogyha ez sokat segítene.
a vicces az, hogy pontosan tudom, hogy hová mennék.

lehet, hogy sok ember vesz körül, de az még nem jelenti azt, hogy nem lehet magányos. mindenki az.

én igazából azért írok, hogy kiderítsem, mit is gondolok valójában...

tél illata van a kabátomnak. ez elkeserítő

ami még elkeserítő, az az, hogy valakinek kipattant a fejéből ez a pártrádió dolog, miszerint vonjuk össze a danubiust meg a sláger rádiót, és legyen helyette valami politikai lófasz. hát ehhez is csak gratulálni tudok.
http://www.hallgatokaradioert.com/tiltakozok.php