basztassuk rasit nap

nah igen... a cím sokmindent elárul :)
de kezdjük az elején
délután bementem marximba. úgy volt, hogy rasi 4-re jön... hátnemvoltott. ötkor felhív, hogy ezerbocsi, de csőszön van, fél nyolcra lesz bent. oooké nemgáz. nemsokára befutott timi, előtte hívott márk, a fellépéssel kapcsolatban. aztán dumáltunk dumáltunk, egyszercsak felhív balázs, hogy nem megyek e mégis ki zicsiligetbe. miért is ne. nagysokára elindultunk, végigköszöntünk mindenkit, és mint kiderült, tündi fellépett a pátkai kórussal, szóval ottmaradtunk meghallgatni őket. közben dumáltunk, nevettünk meg jó volt na.
aztán felkerekedtünk a piactérre. nemsokára befutott rasi is, bementünk plázába pisilni, majd ki a szentistván szoborhoz. előkerültek ott a dolgok, aztán beszélgettünk. meg pöcköltünk. meg csikiztünk. meg ami kell. szóval jó este volt sok-sok nevetéssel.
mint kiderült rasiék szívébe loptam azzal magam, hogy tegnap kb vadidegenként adtam nekik egy ötszázast. és míg más emberek ottmaradtak volna, hogy megvárják, amit megígértek, én leléptem, hagytam ott egy telefonszámot, hogy szóljanak legközelebb, és bepótoljuk. de szabályosan lelkiismeret furdalásuk volt, hogy lehúztak, de jólesett nekik, hogy vannak még ilyen emberek. ez jólesett. főleg, hogy nem igazolódott be az, hogy ahülyepunkoklehúztakúgysemlátszabbólsemmitamitígértek. ennyit erről.
megamúgymeg most szeretek mindenkit, és pont.

hát

nem vagy önmagad, nem találod helyed
azon töprengsz naphosszat, hogy miért éppe veled
történik ez, padlón a fürdőszobában,
a marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd,
amiből még túlsok is volt éppen tegnap előtt
lépcsőház, lerúgott postaláda
talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában.
mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
a hömpölygő tömegből azt sem tudod már
hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
a kabátjuk alatt fegyver van ne tiltakozzál.

körülbellül tényleg így érzem magam. percről percre ellent mondok magamnak. most hozzunk egy példát. az előbb írtam Ancsinak: "nekem most nem kell senki. élni akarok, ki akarom tombolni magam. meg a pasikkal egyébként is csak a baj van." ezt tényleg komolyan gondoltam, másfelől viszont ott van az a kis motoszkáló hangocska a fejem egyik elkerített szekciójában, hogy ez egy baromság. hisz mennyire jólesett már, mikor szlánival tegnap kézenfogva sétálgattunk meg ölelgetett meg a többi. (jó mondjuk a kistesco közepén a melltartó-kikapcsolás már nekem is kicsit sok volt :D) félreértés ne essen, tőle tényleg nem akarok semmit, csak maga ez a tartozomvalakihez érzés. néha nincs rá szükségem, sokszor meg nagyon is. jól érzem magam, most szabadabb vagyok, mint eddig bármikor. bírom a pankokat, elvagyok velük, ottvan Timi, Gábor, Vehó meg Szláni, ha megint kicsit másra vágyom ott vannak Marciék, ha meg teljesen más világba akarok szabadulni, bármikor mehetek Pátkára Tündéékhez, Iszkára Renihez, Mártihoz, vagy akár Rebiékkel bárhová. viszont sokszor tényleg hiányzik valami állandó, valami ami teljessé teszi ezt az állandó ingázást. lenne erre is esélyem. lehet, hogy néha nem is olyan kevés. csak az utolsó percben inkább meggondolom magam. nem akarok megbántani senkit, vagy egyszerűen túl önző és gyáva vagyok, és azt nem akarom, hogy engem megbántsanak. jól van ez így? kétlem. mitől félek? hisz tudjuk: engem férfi nem tud tönkretenni :)

ez a te világod, te vagy a királyod
csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod
tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
mint egy játékot, összerakod, szétszeded
bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
mégis jobban tetszik mindez mint a valóság
ezért szinten tartod magadat csendben
bár tudod jól, hogy valami mégsincsen itt rendben
ingerült vagy, minden felkavar
hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar
csak rohansz, menekülsz az éjszakában,
pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában...

nem kell messzemenő következtetéseket levonni.

nanana

nézd, az az igazság, hogy most nincs mit mondanom.
jó, ha akad két értelmes mondatom.
így hát a legjobb az lesz, ha ismételgetek
a ha más nincs, hát egyszerűen csak náná-zok neked, hogy

nananana, nanananananananana, nanananaa...

jé, téged milyen könnyű szóval tartani!
de mondd, ezek után vajon van e még mért hajtani?
ná ná hiszen elég csak ha ezt ismételgetem
és más nincs, hát jobb híjűn te is ismételed velem

nanana, nananananananananaaa...

egy, megérett a meggy

most az hiszed nem tudok semmit, és te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó. de hogy lehet hogy én, ilyen tudatlan szegény, megértem azt is amire nincs szó?
most úgy köszönöm.
tegnap Timinek, Marcinak és a többi ismeretlen emberkének, akik feljöttek :) jól éreztem magam. a felső szomszédot meg kiírtjuk ha mégegyszer leönt :D
ma meg Encsinek, a másik Marcinak, Tibinek, Bandinak, Krisznek, az apukájának meg Titikének
tudjátok sokszor belefáradok. megunom, hogy elbújok a kis mosolygó állarcom mögé. de lehet, hogy jobb ez így. tudod élni lehet is nem csak muszáj.
jah hogy most a napomról kéne írnom? én kérek elnézést.
megint presszó. Kriszt meg Jánost megvertuk csocsóban 80-38-ra :D meg megint zenegépeztünk, meg biliárdoztunk. aztán jött Marci, beszélgettünk vele, aztán később megint halálra harapott -.-". meg át akartak verni. egyik pillanatban győzköd, hogy menjünk a későbbi busszal (ami felejtős volt, mert tegnap is fél 12-re estem haza), és még volt képük átverni... 45-kor azt mondták hogy 55 van. szóval így még titike meghívott egy vodkára, és elindultunk. a buszmegállóban tudod mennyi szúnyog van?! hát rohadtsok. szóval míg vártunk, csikiztük egymást, meg haraptuk, meg írtottuk a szúnyogokat. aztán most meg itthonvagyok
azthiszem ennyi
jah és kibebaszottul hiányzik egy nevétnemmondom meg ember... szóval jólennemár...

süti veszélyes

ittapont.

az otthontalanság otthona.

végre egy kis nyugalom. mindjárt.
aztán megyek át Bandihoz Tigrist etetni meg simogatni.
utána meg a változatosság kedvéért megint hazajövök.
változatos program.
remélem a többiek legalább jól érzik magukat.

voltál igazán fent

dőltél nyugodtan hátra.
az égiek böngészése közben hánytál papírpohárba.
most nálad az idő, s mint patak felett a pára
szállnál szerte-széjjel, ha egy szellő kapna vállra.

tavaszi fáradtság, nyári punnyadás,
őszi levertség, téli álom,
abrakadabra, csiribú-csiribá
hókuszpókusz ákombákom.

kerestem mindent, nézem a semmit
találtam mindent, látom a semmit
eldobtam mindent, érzem a semmit
beláttam mindent, őrzöm a semmit

őrzöm a semmit

köszönöm, hogy mindent ilyen szépen elcsesztek. megy ez mint a karikacsapás.

akit nem szeretünk azt magunkkal, akit meg nagyon azzal magunkat bántjuk...

-Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogy neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelidítesz szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
(...)
-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidített - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csak kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelidíts meg engem.
-Jó, jó, de hogyan? -kérdezte a kis herceg.
-Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz, szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap, egy kicsit közelebb ülhetsz...
(...)
-Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelindítettél. Felelős vagy a rózsádért...
-Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

olyan szép.

nevenemvolt hiányérzet.

na már csak ez hiányzott. és még ittvan ez a kurva nap is! és pont akkor süt hétágra, mikor úgy is nyár van.
annyira igyekszem. szeretném valahogy elkerülni az elkerülhetetlent. szeretném összefogni azt ami széthullott. és ez akkor is egy kurva átjáróház. jönnek és mennek benne, és igenis meg fogják emelni az a bizonyos kalapot, és továbbálnak, hiába próbálom bezárni őket az én kis világomba, nem fog menni.
annyi minden történt az elmúlt másfél évben. vegyesen éppen annyi boldogság és fájdalom volt benne, amennyi kellett. nem bánom, hogy így alakult. pár dolgot azért másképp csinálnék mint ahogy akkor tettem. de talán így volt ez jól. ne sírj hogy vége, mosolyogj, hogy megtörtént.
nemtudom mitől jött rám ez a világvége hangulat. talán, hogy újraolvastam a naplóm, és felelevenültek bennem azok a dolgok, amiknek akkor örültem, amiktől féltem, amiket gyűlöltem.

soha nem lesz már ugyanolyan?

de nyár van. élni kell. most kell kiélni magunkat, most kell bolondnak lenni, mert később még megbánjuk, ha nem tesszük meg.

kérdőjel.

biliárd. presszóban döglés. azthiszem ez a két szó jellemzi a legjobba a napjaimat.
viszont ma kellemesen elfáradtam, ami köszönhető annak, hogy Titi 3x rakta be a zenegépbe a "pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm" kezdetű számot, és Encsivel mind a háromszor végigtáncoltuk az egészet. :)
aztán kaptam egy kólát, és biliárdoztunk. Titi, Tibi, egy emberke, akivel egy csomót beszélgetek, épp csak a nevét nem tudom, meg én. bár nem vettem aktívan részt a meccsben, mégis nyertünk Titivel. köszönjük köszönjük, virágot az öltözőbe.
viszont most nem tudom mi legyen. mit akarjak, kit akarjak, akarjak én egyáltalán bármit is? jó most ez így elég ködös, aláírom.
ha valakinek sikerült megfejtenie engem szóljon.
nekem 16 év alatt sem sikerült.

balatonfüred-fellépés-presszó.emese

kóma.autó.út.út.út.parkoló.séta.séta.séta.fagyi.séta.séta.hekk.sültkrumpli.cappy.rasztagitárossrác.árusok.telefon.árusok.séta.hattyú.kacsa.séta.séta.parkoló.autó.út.út.út.otthon
körülbellül enyi volt.
aztán mehettem megint fellépni.
utána meg presszóba. letettem Barbi poiját, veszekedett velem egy sort Gebe, aztán megint hülyék voltunk. EncsiSzalci. aztán már csak Encsi. deviszont utána EncsiMarciMatyi
nyüff.
este elkísértem Marcit a vasútállomásra, mert kattogott, hogy ő bizony agárdra fog menni... hát, ha neki jólesikk... elindultam haza, és persze, hogy megtaláltak a részegek. valakinek az anyjának kellett volna azt mondanom, hogy hazaviszem O.O. kiröhögtem őket, aztán kiderült, hogy az egyik srác 8 évig kodályos volt. mondtam már hogy túl kicsi fehérvár? azt bizonygatta, hogyha megteszem nekik ezt a szívességet, bármelyik tanárnál el tudja intézni az ötösömet... hát mondjuk én abban sem voltam teljesen biztos, hogy egy percnél tovább egyhelyben meg tudna állni, szóval inkább lemondtam róla. jah és én lettem Emese. "Emese mi a neved?" :D

egy kicsit részletesebben.

rámtört valamiféle bivalyerős sztoikus nyugalom. tőlem kitörhetne a harmadik világháború, felrobbanthatnák a házat, pisztolyt nyomhatnának a bordáim közé, én akkor is itt ülnék és vigyorognék.
fütyülök a világra.
ez valamikor tegnap jött rám, a 9 és 10 óra között, de leginkábbis fél10-kor mikor épp a presszóban szedtem össze a hamutálakat, és az üres üvegeket tettem a helyükre. már az utolsó vendégek is kiszállingóztak, mivel szerencsére nem akartak hivatalos zárásig, azaz éjfélig maradni. betudható ez a jófejségüknek, vagy annak, hogy már kielégítőnek találták az aznap elfogyasztott sör és/vagy rövidital mennyiséget. :)
mondjuk én is jó vagyok, mivelháthogy úgygondoltam, hogy ha nem találok presszóban senkit, hazamegyek legkésőbb a 20:20-assal. nem is volt bennt senki. jobban mondva dehogyisnem. ott volt Pepe, de kb érkezésem után 5 egész percel el is ment, mert indultak Szalcival Polgárdiba arra a bizonyos motoros találkozóra, amit már párszor megemlítettem. úgyhogy ottmaradtam Gebével, de még akkor is tartani akartam magam a (füstbe ment) tervhez, amiből persze az lett, hogy mivel elv 10-re haza kellene érnem, még egy órás hosszabbítást kértem.
de legalább vizipipáztunk
holnap meg megyünk balatonfüredre. csak azt nem tudom minek. de azért elmegyünk, aztán talán Timihez.
mameg marximoztam egy sort. lehet hogy a kávé meg a kóla miatt pörgök ennyire.

és Erik, akkor sem leszek alkoholista ribanc. bocsi. :'D

tűkön táncol a lufi

de most boldognak érzem magam
mondjuk még néha most is pasigyilkolós a hangulatom, de az nem változtat semmin :D

tegnap vicces volt. marxim--->technika házánál lévő kocsma--->marxim--->rádió presszó
a második marximozás már jó volt Annával meg Némóval, megint hoztuk a formánkat.
aztán megint jött a rumozás a presszóban. kajak oda fogok menni ha önbizalomhiányom lesz :D
vizipipaaaa... legyen már 25.-e... és engedjenek el utcazenére szombaton...
bár ha nem engednek, Szabi akkor is megszöktet, szóval nemis lényeg :'D

lehet így jó

lehet kell, hogy megbánd egyszer,
legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd!
én sem bújok el!

nem tudok túl sok új dologgal szolgálni. a motoros találkozó nagy valószínűséggel ugrott, de még ottvan Veszprém. mondjuk újdonság, hogy nem akarok mind a 4 napra lemenni, csak szombatra, mert akkor lesz Quimby ;D
és most megint itt ülök és szemezek egy tükörtojással... létezik tojásmérgezés? vagy inkább túladagolás? nah nekem még pár hét, és azom lesz :P
Némó hívott, hogy menjek Marximba, mert a barátja a Balatonon van, így most tud velünk találkozni. aminek örülök, mert utoljára tavaj nyáron ültünk be és beszélgettünk zsongitalálkozó előtt :)
és mostmár ha valaki lát msn-en vagy hasonlók, kezdjetek el baszogatni, hogy bioszt kéne tanulnom. mert eszméletlenül lusta vagyok, pedig tudom, hogyha le akarok belőle érettségizni, neki kéne állnom, mert év közben nem biztos hogy túl sok időm lesz rá (főleg ahogy magamat ismerem). úgyhogy nosza. és előre is köszönöm :D
tegnap este kétszer hívtak fel és mind a két beszélgetésem veszekedésbe fulladt. jó vagyok? de ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.


És ott kucorog, nem engedem, hiába is akar menni
Inkább hagyom még odabent, és nem fogom megnevezni
Végtelen lesz ő maga, és jeletlen az ő helyet.

jó, oké mostmár leakadok a dalszövegekről ígérem.

tegnap kaptam egy olyan sms-t ami után azt hittem, hogy a röhögőgörcs, a fel-feltörő hányinger és a bazdmeg életérzés mellett lemegyek hídba. hogy kéépes egy 21 éves ember ilyet írni, mikor a büdös életbe kb 3 szót beszéltem az antiszociális fejével?! meg amúgy is... az sms eleje csak azért érdekes, mert gyűlölöm a rövidítéseket mint "ien" meg "talizunk"... de az sms vége volt a legérdekesebb miszerint "én is elég édes szájú vagyok. nem akarod megkóstolni? na puxy sütim!"

lol... X'D

én már csak azért sajnálom, mert az egész társaság olvasta az sms-t és kicsit körbe lesz röhögve :'D (mondjuk lehet, hogy meg is érdemli)

viszont kezd már a elegem lenni a szüleimből, meg amilyen helyzet uralkodik itt. annyira nagy baj, hogy ki akarom élvezni a nyarat? most annyi program lenne. holnap lemenni motorostalálkozóra, ottaludni, vasárnap Timinél aludni, jövő héten elmenni Veszprémbe utcazenefesztiválra, és a többi. csak hogy kétlem, hogy akár egyetlen helyre is el akarnának engedni. amivel olyan szempontból nincs túl sok gond, hogy én ettől függetlenül is elmennék, csak mivel nem találok munkát, nincs miből, ami már a neccesebb része a dolgoknak. hát majd még futok pár kört, aztán meglátjuk.

amúgymeg taccs. kész. puff. ko. háp. omg. wtf.

"Milyen furcsa az igazsáág, itt a felhők alatt!

Ha beszélsz róla, vagy ha hallgatsz, mindegy,

ugyanúgy bántanak.

De csinálják csak, a fény mindíg sötétből fogan!

Nem az én időmből megy el,

mert nekem soha sem volt olyan!"

"Ma is küzdesz, talán holnap jobb lesz

Majd észrevesznek, és egy angyal jót tesz

Lehet, hogy okom lenne félni, de legalább én még tükörbe tudok nézni."

egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem...

de most még annyit öregszem, amennyit iszom...
próbaterem, aztán vodkázós parti. jó volt, csak Marcit volt rossz nézni, ahogy ül, és néz, és ül. és néz, és ül...
az elfogyasztott 4 vagy 5 feles vodka után már kezdtem jól érezni magam, de nem maradtunk sokáig. jött a szokásos szülői hiszti, azt hittem ott kapok dührohamot. szerencse, hogy többiek is ottvoltak.
éééés megtanultam pálcikával enni ^^. jó tudom nem egy olyan hűdenagy vaszizdasz, de még soha nem próbáltam. és már pálcikám is van. csak kéne olyan kaja, amit tudok vele enni :D
és most így utólag azthiszem ennyi.

omg

hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.
este felhívott Anita, úgyhogy sztem megint egy vagy másfél órát dumáltunk, és megint csak 1 után sikerült lefeküdnöm. de vicces volt. ilyen "nyírjuk ki az összes pasit, de legalábbis heréljük ki őket" hangulatú beszélgetés volt... ha a fiúk hallották volna miket mondtunk... huhúúú... harmadik világháború...
és most rám van szakadva egy csomó program, de elképzelhető, hogy ennek a felére sem jutok el. megmost. hátígy érdekes. namindegy. bővebben majd később.
talán.

pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm

hiába keféltem, elhagyott a nőm...

meghalni kéne, de nem lehet, a vállalat nem engedi a lelkemet

le kéne nyugodni baszki.

és rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts, vagy csinálj bármit

csak lássam rajtad, hogy élsz...

úgy érzem magam, mitha másnapos lennék. pedig nem. tegnap még csak nem is ittam semmit.

nem is történt semmi különleges. egy órás maratoni zsonglőrködés, fűben vizipipázás, aztán baracklopás, meg fűben fetrengés. Bandi, Barbi, Gebe.

fáradt vagyok. talán nem is testileg, mert azért a semmittevésben annyira nem lehet elfáradni. lelkileg. ko. de

"csak az kiabál aki fél.

Te magadon nevess, csendesebb legyél."

agárd. elaludtam, szóval nem biciklivel mentem, hanem aa 14:56-os vonattal. összetalálkoztam Lilivel, mint kiderült, ugyanoda megyünk, és mivel ő soha nem vonatozik, nagyon örült, hogy nem megy egyedül Zsuzsihoz. Odaértünk, kisétáltam velük a partra, már épp azon gondolkoztam, hogy mégis, hogyan fogom megtalálni a többieket, mikor felfedeztem, hogy Encsi nem messze integet. elköszöntem Zsuzsiéktól és odamentem a többiekhez (Kriszta, Márk, Buzz, Bandi, Anita, Barbi, Gebe, Pepe), rögötn be is mentünk a vízbe, aquadanceltünk, majd ki is jöttünk, mert majdmegfagytunk. napozás, pilótakeksz meg a többiek. viszont jött a vihar, szóval összepakoltunk, és elindultunk. a vonat előbb jött, Márk felugrott a biciklitartó részbe, Kriszta épp tolta fel a biciklijét, mikor a vonat ELINDULT! bennt állt vagy fél percet. mi üvöltöztünk ("BASSZON MEG EGY VAGON NIGGER!" :D) kalimpáltunk, de csaknem állt meg. a legnagyobb gáz az volt, hogy Márknak sem jegye sem pénze nem volt... végül leszállt Dinnyésen ahol ottvolt Buzz (ő elindult biciklivel). Kriszta rohadt ideges volt, mi meg kínunkban meg már röhögtünk. hogy ilyen is csak velünk történhet. Aztán mikor Márk felhívta Krisztát, mondta, hogy odament hozzá a kalauz és azt mondta, hogy bocsánat, de ő már nem látott mozgolódást. Hát basszameg talán ha kinyitja a szemét meglátja! igen egy kurvanagy élőképbe merevedtünk mikor hátranézett, és még az sem volt cseppet sem gyanús, hogy a Kriszta félig a vonaton van hátfuck. egy órát vártunk, és a következővel mentünk... közben veszekedések... én ezt már tényleg nem hiszem el...
este felhívott Ancsi, megbeszéltük, hogy hogy lesz a csajparti. csakkibírjuk valahogy... kell pia... XD kb negyed 1-ig beszéltünk, aztán inkább eltettük magunkat. hát kíváncsi vagyok az estére. főleg, hogy a szüleim megint hülyék...


a MÁV meg megbaszhatja.
fizetett hirdetésünket hallották. köszönjük szíves figyelmüket.

viharon túl, szélcsenden innen

tegnap valóban voltam lent marximban. és valóban elmentem próbaterembe. de a délután nem úgy alakult ahogy szerettem volna.
ha marxim akkor tsg, ha tsg akkor asszociációs játék. aztán Ágival meg Pepével 11-es, maroshegy, Bandi, próbaterem. ott találtuk fennt Encsit, a hugát Nikit, meg Gebét. lent meg már ott volt Marci meg Márk. Encsivel megettük az év első barackjait, beszélgettünk, nevettünk, biliárdoztunk, lementünk egy kicsit próbára, de befutott Kriszta meg Barbi és ez kicsit érdekes idegállapotokat szült. Encsivel felmentem, ittunk egy vodkát arra, hogy megértjük egymást. Aztán feljött Gebe, és kihívta Encsit. visszajöttek. Encsi sírt, de nem mondta el mi történt. csak annyit, hogy most nem veszekedtek. Márúgy estefelé elkezdett szakadni az eső, dörgött, villámlott, egyszóval elég nagy vihar volt. Pepéék kifutkostak az esőbe, aztán csuromvizesen jöttek vissza. aztán egy idő múlva előkerült Encsi. fogta a táskáját és kiviharzott. Ancsiék utánamentek, hogy összekaparják. mindt kiderült ugyan azt játszotta el vele Gebe mint velem. Most épp nem tudja mit akar, szóval szünetet tartanak. Bár semmi közöm hozzá, de bennem is iszonyatosan felment a pumpa, és igazándiból a végén már nem tudjam, hogy sírjak e, vagy nevessek. ez kajak egy szappanopera, méghozzá a rosszabb fajtából. 36485.rész. hát ehez is csak gratulálni tudok.
szokásom szerint a 21:05-össel indultam vissza a piactérre. csakhogy úgy zuhogott az eső, mintha locsolnák.óké. egy szál toppban meg térdgatyában voltam... hát azért én elindultam. tudjátok. akkor kell, amikor jól esik :D két lépés után már csuromvizes voltam, és ami az egészben a legdurvább volt, nem láttam szinte semmit az esőfüggönytől, csak a percenként megvillanó villámokat, aztán a dobhártyaszaggató égzengést. kellemesvolt... 7 persz séta után elérkeztem a buszmegállóba, de még bőven volt időm a buszig. hátkössz. ilyenkor kell nekem is előbb érkeznem. a buszmegállóban épült kis bódéba nem mertem beállni, mert sokan mondogatják, hogy a fém cuccokba nagyobb valószínűséggel csap villám. aztán megálltam a fa alatt. ott meg eszembe jutott, hogy kicsikoromban mindíg azt mondták, mikor vihar jött, és én egy fán voltam épp, hogy "mostazonnal mássz le mert belédcsap a villám!"... hááát jó... namost mi legyen? beálltam az fa és a bódé között, ahol akadálytalanul ázhattam mégszarabbá. nem igazán zavart, csak az a része, hogy tönkre fog menni a telefonom. megjött a busz, felszálltam, mire beértünk a városba, kicsit szolidabbá vált a vihar. addig nem fáztam, de mivel a buszon melegebb volt, mikor leszálltam és megálltam a 14-es buszemegállóban, azt hittem kettéfagyok. de hazaéértem. és még csak meg sem fáztam nagyon. viszont a ruháim még mindíg nem száradtak meg...:D
aztán meg este felhívott Anita, hogy mi lenne, ha szombaton, szolíd, lelkizős csajpartit tartanánk, mert hogy Encsire ráfér. én rábólintottam, mert lehet tényleg jobb ötlet, így valószínűleg Lilláék lakásán filmezős csipszevős dumálós este lesz.


jah és tegnap Marci lefilmezett egy gömbvillámot:
http://www.youtube.com/watch?v=NATFTsV58K4

piff

Vakítják a fények,

Semmit se lát

Énekli őszinte kis dalát

Azt, hogy:

Úszkálj kicsi halacskám

Kifoglak téged lassacskán

Mert imádlak édes kis dögöm

A szálkáid majd kikpködöm

csak Reninek

nagyon-szeretlek-téged!

nah ezt fejtsd meg :D

megyek ma próbaterembe. meg előtte marximba. meg nemtudom. megint olyan tehetnékem van. hogy tökmindegy, csak csináljunk valamit. kajak unatkozom

jah és Reni: íródik a könyv. azaz ez így még nem teljesen igaz, de majdcsak lesz valami. (:

tegnap elmentem Timivel sétálni. szokás szerint fél 9-kor jutott eszébe... namindegy. 1 óra hallgatás. najó azért nem. és ezt nem rosszindulatúan mondom ám. szeretem ha Timi mesél. csak úgy dől belőle a szóó :)

aztán a szüleim megint meghülyültek. pedig már épp kezdtem örülni. sétáltam hazafelé mezitláb (eső után a sárban...) mikor harmadjára szólalt meg a telefonom. már épp készültem valami olyat mondani, hogy "Nemigaz az előbb megmondtam hogy már mindjárt hazaérek, mit nem lehet ezen felfogni?!" de ismeretlen szám. hümm.. Gebe volt az.

"-Merre vagy?

-most jöttem el a spár mellett.

-álljmeg! maradj ahol vagy!

-dehogy maradok. így is ki fogják tekerni a nyakam, hogy még nem vagyok otthon...

-ja jó. találd ki hol vagyunk!

-öööö... Aranybulla?

-bazdmeeeeeg

(...)"

szóval vicces volt.

meg Marci ma reggel belinkelt nekem egy eszeveszett álatságot... meg én is találtam egyet. nesztek:

http://aaaah.dreamworld.hu

meg

http://dreamworld.hu

who loves the chocolate?

everyone loves the chocolate.

nobody hates the chocolate.

'cos everyone loves the chocolate!

xD

köszönjük Marci. nem csalódtam :D

Aludj csendesen, aludj csendesen

"minden nőnél van jobb nő
minden bajnok legyőzhető
minden hiány pótolható
minden, minden, minden eladó
minden csoda csak látomás
minden furcsa mindig, ami más
minden új nap új ajándék
mer' az egész csak játék."

próbateremből előbb ment el Marci mint ahogy én hazaérni akartam, szóval nem tartottam vele. felmentem boldogítani Gebét. és ezúton üzenem Guszti bácsinak (mondjuk ilyenmódon úgysem jut el hozzá de segáz) hogy semmiféle elcsábítás nem történt :P. biliárdoztunk. vele is, meg mással is. kihasználták hogy nem tudok (mondjuk így is nyertem kétszer). lecsusszant 1 kisszilva, egy vodka, meg egy portó. jól esett. fejbe is vágott. és nem akartam hazamenni (holnap reggel mi? :P meg a vizipipa. köcsög :D) szóval kimentünk a híd alá többiekkel. kocsival. göröngyös úút. fúú... aztán mentünk ki az aranybullához. minek? foggalmam nincs. jó hidegvolt. de gyönyörű onnan a kilátás. aztán -mivel már otthon kellett volna lennem- hazahoztak. szép este volt. a franc tudja miért, de attól, hogy már fél éjfélre itthon voltam, nem tudtam aludni. pedig még a macska is nyugton volt. minden csendes, békés, csak én kattogok, és nem tudom mitől. körülbellül 3 órát aludtam. ami kicsit paradox ahoz képest, hogy nyáriszünetvan, ahol ki kéne pihennie az embernek magát. de arra jó volt ez az éjszaka, hogy rájöjjek pár dologra. amik már csak azért is viccesek, mert végig az orrom előtt voltak. eddig csukott szemmel jártam? lehet. mindíg akkor jövünk rá, ha már késő :)
bonyolult. minden. túlságosan.