Fehérvárcsurgó, nyárzárás 2009

itt a vége fuss el véle.
tegnap (azaz vasárnap) felkerekedtünk, hogy lemenjünk fehérvárcsurgóra Gebéék telkére rendezni, egy utolsó nyárzáró összejövetelt. A társaság 3 csapatra bomlott. Gebe, Barbi, Tibi bácsi és Ági néni előbb lementek kocsival. Szabi, Marci és én utánuk mentünk a 13:40-es busszal, Bandi, Anita, Pepe, Kriszta és Márk meg még később jöttek. úgy döntöttünk, nem várjuk meg őket, nélkülük megyünk a Galyavölgybe. hát az egy gyönyörűszép hely. tényleg. sétáltunk az erdőben, ültünk a tóparton, majd visszafelé következett a "dobálja mindenki bogánccsal sütit" című játék. hurrá. örültem. mire visszaértünk, a többiek már ott voltak. nyársat faragtunk, tüzet gyújtottunk, gitároztak, ettünk, nevettünk. aztán lementünk a víztározóhoz, mert Marci okvetlenül fürödni akart. csak 3-an voltak vele együtt bátrak, és mentek be, méghozzá Gebe, Bandi és Pepe. ki hitte volna? még rezonáltunk ott egy sort, azán mivel már tényleg ránksötétedett, visszaindultunk. nah itt történt az este egyik legviccesebb momentuma. mi mentünk elöl. sötétvolt. előlünk meg eltűnt az út. bementünk a susnyiba páran, és akkor megláttuk, hogy ni, ott van mellettünk. Pepe elkezd szaladni felé, de egyszer csak puff... a fűtől nem látszott, hogy ott bizony van egy árok... Pepe elterült, mikor észrevettük, mindenkiből kitört a röhögés. mikor végre-valahára visszaértünk, beindult mindenk. énekeltünk, nevettünk, beszélgettünk ésatöbbi. viszont azt már tudom, hogy ilyen kombót legközelebb nem csinálok mint most. nemtúúljó. sőt. off. viszont nagyonnagyon köszönök mindenkinek mindent, főleg Pepének. mondjuk reggel a telefonjára kelni, nem túl szívderítő, de mivel ugyanolyan jó seggünk van, megbocsájtom :'D. a többiek még ma elmentek megmászni egy hegyet, mi pedig (Ancsi, Bandi, Marci, Pepe és én) hazajöttünk. őszintén szólva nagyon szívesen maradtam volna, de holnap évnyitó.
fittnek kell lenni.
jah és Encsi: holnap nem lesz spiccrumozás. legalábbis részemről biztosan nem. most egy ideig elég mindenből ami szédít. pár hét szünet.

prüttypruttypuff.

nincs ez így jól emberek
de nyertem dartsban. meg lehet tapsolni.
az idő túl gyorsan fordult őőősziesre. ez nekem nagyon nem tetszik, mert túlságosan is kihangsúlyozza, hogy nemsokára itt a szeptember. még három nap, aztán heló. szeretném azt hinni, hogy jó lesz. hogy ezegyszer tartani fogom magam ahoz, amit elterveztem, de ismerve magam, kezd hiú reménynek tűnni. néha annyira szeretném, hogy ez az egész ne így legyen. lőjetek ki az űrbe. talán az oxigénhiány segít rájönnöm, hogy mi az ami fontos.
tegnap este verseket olvastam.


"Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!"

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak."

ez itt mind Radnóti

tegnap végre kicsit jó volt.
lemetnem próbaterembe, és nem volt lennt senki... najó de. Marci... dehát mindenki azt ígérgette, hogy ott lesz, szóval nem értettem. de mindegy is, leültem Marci mellé beszélgetni, elhangoltam a gitárját, atzán filmetnéztünk. Truman-t. de valami elképesztően jó aaz a film. tényleg. tessék megnézni. A film háromnegyede felé lassan kezdtek beszálingózni az emberek, úgy mint Gerhard, Bori, Öcsi, Barbi meg Gebe, aztán később befutott Márk, és a kicsit pityergő Kriszta is. Mi végignéztük a filmet, majd elkezdtük az egy makulátlan elme örök ragyogását. Nah az az amit már nem tudtunk végignézni, és nekem igazság szerint már mennem kellett volna, de Marci nem engedte, aztán még a cipőmeg is eldobta, és folyton visszanyomott a székbe. 9 után valamennyivel eljött a záróra (véégrevalahára, bár a buszt már lekéstem), úgyhogy elindultunk. Marci is jött velem, ha már miatta késtem le a buszt. és őszintén szólva nélküle fele annyi ideig sem tartott volna hazaérnem :D. csak ő rétnek akart menni. hátjó... bár nem szeretek a töksötét nagyréten átvágni, de ő tudja. szóval mentük. először csak szolidan leöntött... futott is előlem, én meg utána, aztán azzal szórakoztunk, hogy lelökjük egymást az ösvényről, aminek következtében kb negyed óra múlva már azt sem tudtam, hogy előre, vagy hátra megyek, aztán egyszercsak elkezdtünk birkózni... aztán már fűvel dobáltuk egymást. nah az határozottan vicces volt. aztán nagy nehezen jó pár löködés meg rohanás és hapardálás után visszaértünk a városba, aztán elváltak útjaink. de jó volt. ez most jól esett.
jah és remélem a vasááárnap összejön. nagyon ajánlom...
és most úgy prütty, mert fáj az oldalam ahol a gebe is megharapott, és ideges vagyok, meg félek is. nem tudom mi lesz, azt tudom, hogy én azt a valamit biztos, hogy nem akarom.

A folyamatos beszéd nem feltétlenül kommunikáció.

én -a legtöbb emberrel ellentétben- nem akarom, hogy a dolgok úgy legyenek ahogy lenniük kell. én azt akarom, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy én azt elterveztem. nem tűrök semmiféle isteni beavatkozást. (emberit, meg mégúgysem.)

nah produkálni kellene valami tartalmasabb bejegyzést, mint a legutóbbiak...
most döbbentem rá, hogy voltaképpen nagyon szeretem a bátyám, és hiányozni fog a hülye feje, amíg keszthelyen lesz.

nem szabad az ablakban cigizni.
nem szabad akkor cigizni, mikor a bátyám jön hazafelé, mert nem mindíg fogom tudni eldugni.
és egyébként meg egyáltalán nem szabad cigizni.

jut eszembe. tapsot érdemlek. hajnali 2-től egészen 10-ig aludtam. rég volt már, hogy nyolc órát végigaludtam. egész jó érzés.

este hazafelé menet figyelni kell, hogy megfelelő számú árnyékom van-e, és velem egyszerre lépnek-e.

ennyit a tartalmas bejegyzésről...

VEGYÉL EMBERSZÁMBA!

kösz.

0123456789öüóqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnm,.-
és ez még mind semmi.

nem is mi lennénk, ha nem tegnap este kezdett volna el szakadni az eső... délután átmentem Ancsihoz, aztán le marximba. Szalcit hazaküldtük átöltözni, és mivel szakadt az eső, bennt maradtunk, és indítottunk a szokásos tequilával, bár itt drágább mint hb-ben (jó tegyük hozzá, hogy Adrián felajánlotta, hogy ha táncolok, vagy ha még lejjebb húzom a pólóm, akkor megkapom ingyen..) volt egy kis incidens a gázsprével és bizonyos habtestű egyénekkel, de szerencsére nem történt semmi komoly. irány hb. szarrá áztunk, a tetejébe nekem a papucsom is elszakadt, de azért a jókedv megvolt. koktéloztunk, ettünk, nevettünk, beszélgettünk, aztán mikor a fiúk megjöttek, én mentem.
itthon pedig rájöttem, hogy a szüleim még mindíg nem értenek semmit.
éjjel még beszéltem Ancsival és Bandival, mert megint balhé volt... itt igazán az a baj, hogy nem tudok segíteni.
szívesen elfutnék magam elől

önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom!


nem megy ez nekem....

mit jelent, ha az embernek kellemesen bizsereg a bal nagylábujja?


holnap megint megyünk a lányokkal "csajpartizni". az alapvető terv az volt, hogy kiöltözünk pöttyös pörgős szoknyába és elmegyünk valami igazi retróbálba, ahol csavard fel a szőnyeget-re, és más hasonló számokra fogunk egész este táncolni, de ez úgy néz ki ugrott. csak az alba bárban van ilyen est holnap, és szerintem egyikünknek sincs túl sok kedve oda menni, plusz nem lenne túlságosan olcsó mulatság. de így is kicsípjük magunkat, aztán lesz ami lesz. hb-ba mindenképpen megyünk, aztán utána meg eldöntjük, hogy hogyan tovább. jól fogjuk érezni magunkat így is, úgy is.
de üdítő változatosság, hogy a mai plázában való pöttyös felső vadászat közben rájöttem mit is akarok. lehet, hogy ezt még meg fogom bánni. lehet, hogy holnapra már meg is fogom gondolni magam. de egyenlőre kiélvezem, hogy sok idő óta először végre sejtem merre kellene indulnom. jó érzés higyjétek el!
a mai vadászozás Timivel Pókerrel és Szabival viszont ugortt. előre és utólag is bocsánat, meg jó szórakozást meg minden. szeretnék ott lenni, de majd bepótoljuk.

a tüzijáték is megvolt, egyedül se voltam. miközben hallgattam a durrogást, és néztem a fényeket, arra gondoltam amit ma Bandi is mondott, és ami újra és újra előkerül. minden ember egyedül hal meg. talán ez teszi olyan félelmetessé.

we all deserve to die.

itt van augusztus 20.-a, ami ha engem kérdeztek, rohadtul felesleges egy ünnepnap.
a szüleim pesten, én itthon, a többiek fogalmam nincs. semmi kedvem egyedül bámulni a tüzijátékot. ilyenkor álldom a tényt, hogy már feltalálták a telefont.

tíz perc múlva éjfél, a falakon megjelenik
az a gúnyos félhomály.
régesrég beszéltem már magamban, de néha
beszélgetnem muszáj.
olyan iszonyatosan egyedül vagyok,
hogy azt elképzelni sem tudod.
köszönöm, hogy rám is vártatok,
de én köztetek megfulladok.

akarod? nem! nem akarod? akarom! ha nem akarod akarom, ha akarod nem akarom!

úgyhogy inkább sütök sültkrumplit, elmosogatok és fütyörészve megválaszolom az élet nagy kérdéseit.

érdekesek az emberek. de már meg sem akarom érteni, hogy a gürizésért, futkosásért és telefonálgatásért miért lebaszást kapok, és nem köszönetet.

csak reménykedni tudok benne, hogy a holnapi fellépésen nem gyulladok fel. necces.

végre nekem kéne irányítanom a saját életem. megyek és eszek egy pohár csokifagyit.

nemtudom.

honnan is tudhatnám?

ma -úgy ahogy terveztük- átmentem Szalcihoz. Pepe autóversenyzett xboxon, mi meg nekiálltunk, és kb fél óra alatt (amihez számoljátok hozzá a cigiszünetet is) összeraktuk nagyjából a mi részünket *pezsgőbontás, tapsvihar és ováció*
holnap is megyek, de a társaság kiegészül Ádival.
végül délután Tibiéknél kötöttünk ki. sokan voltunk ott. Tibi, Barbi, Szalci, Pepe, Kriszta, Márk és egy kicsit Faust is. dárcoztak. elvileg úgy volt hogy csak hatan lehet játszani, szóval én lemondtam róla. aztán kiderült, hogy mégsem. de mivel párosat játszottak, a helyzet lényegében ugyan az volt. ültem és miközben néztem őket, próbáltam gáz halmazállapotúvá válni, vagy legalábbis szugeráltam magam alatt a földet, hátha megnyílik. szerintem mondanom sem kell, hogy nem túl sok sikerrel. közben hívtak Timiék, de mivel a háromnegyed 9-es busszal mentünk vissza a városba, nem láttam túl sok értelmét kimenni a parkba. meg nem is volt hozzá túl sok hangulatom
tehát szóval noshát, a többiek abbahagyták a játékot, és eljöttünk, otthagyva Barbit meg Gebét. innentől már nem nehéz kitalálni a sztorit. hazasétáltam (hát persze hogy mezitláb, ahogy egy igazi hülyefüveshippihez illik), most meg itt ülök. és igazából nem tudok magammal mit kezdeni.

the dreams in wich i'm dying are the best i've ever had.

nem szeretem ha hülyének néznek. tényleg nem. amikor leordítják a fejem egy olyan dolog miatt, amiről én vajmi keveset tehetek. lehet hogy bolond vagyok. és naiv. és nem állok ki sokszor magamért. de ennyire hülye nem vagyok.

nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet, ez után mi vár?

talán velem van a baj. széthullik körülöttem minden, és sokszor úgy érzem, mindenkit elveszítek, pedig annyira igyekszem. annyi mindent megpróbáltam, és annyira sajnálom, az elmúlasztott lehetőségeket, a ki nem mondott gondolatokat, és a hibákat, amiket elkövettem. ilyenkor nem tudom mit kéne még tennem. talán tovább kéne menni. otthagyni a romokat, mielőtt mégjobban maga alá temetnek. viccesen egyszerűen hangzik, mégsem tudom megtenni.

ma lényegében feleslegesen voltam fellépni. ott volt még Szalci és Pepe, de egyikőjüknél sem volt semmit. jade. egy jojó. mindkettem arra számítottak, hogy Barbi ott lesz, de csalódniuk kellett. szóval ott voltunk egy szál poival. segáz. játszottunk, és ötletbörzét tartottunk Szalcival, szóval holnap megyek is át hozzá folytatni. Ádi is kijött. régen nem beszélgettem vele, szóval elmentünk hozzájuk, és nevettünk, és pipáztunk, és jött Bogi is, és ettünk csokifagyit, és le is ettem magam, és voltunk kistescoban, és végülis jó volt. hiányzott, de már ez sem ugyanolyan.

hát ez most ilyen

nem tudom mit írjak. 7 óta fennvagyok. hurrá. úgy volt, hogy fél 9-re kell kimennem vasútra. túl korán ébredtem, szóval még hennáztam egy kicsit, csak unaloműzőként, aztán lassan felkerekedtem. a vasúton sok a fura ember.... közvetlenül mögöttem például a csaj eléggé skizofrénnek tűnt. egy kukának ordibált... azazhogy minden kukának ordibált... meg simán csak magában is... nah én idáig nem akarok eljutni, akármilyen vicces is volt hallgatni. szóval ott ücsörögtem egy beksztrítbojz kaliberű fiúcsapat mellett. egy élmény volt tényleg. aztán befutott Márti, azazhogy gurult. a küldetés annyi volt, hogy kimegyek, és hazaviszem a biciklijét, aztán majd este visszaviszem. szóval ő rohant a vonatára, én meg hazajöttem. és olvastam. és nem tudok magammal mit kezdeni.
félek, ideges és dühös vagyok, meg elegem van.
isten a semmiből teremtette a világot. meg is látszik rajta.

néhány szómagyarázat:

páncél: olyan öltözék, amit azok viselnek, akiknek a szabója kovács.

unalmas: olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson

szövetség: a nemzetközi politikában két tolvaj unoója, akik a kezüket olyan mélyre dugták egymás zsebében, hogy külön-külön már nem tudnának egy harmadikat kizsebelni.

villa: olyan eszköz, amelyet főképp arra használunk, hogy halott állatokat tegyünk vele a szánkba.

egoista: egy rossz ízlésű ember, akit sokkal jobban érdekel saját maga, mint én.

csodálat: annak a tapintatos felismerése, jogy egy bizonyos szemény mennyire hasonlít hozzánk

boldogság: tűnődni mások boldogtalanságán.

szerelem: átmeneti elmebaj. házassággal gyógyítható.

agy: olyan berendezés, amelyről azt gondoljuk, hogy gondolkozunk

ágyú: az államhatárok helyesbítésére alkalmazott szerkezet.

őrült: nagyfokú intellektuális függetlenséggel rendelkező ember.

út: hosszú, keskeny földsáv, amelymentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk.

renovation

hát ja. kicsit kipofoztam az oldalt, beletettem egy csomó felesleges, és voltaképp haszontalan dolgot, de nekem megfelel így. magammal is ezt tervezem tenni. hátha úgy jobb lesz.

szeretném azt látni hogy mentem valamire. hogy annak a rengeteg erőfeszítésnek volt értelme. de egyenlőre néma csend, és hullaszag. de mostmár csakazértsem adom fel. és igenis sikerülni fog. leszarom mit gondolsz. csak a kezem figyeld, mert csalok.

érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb

életművészkedés

délután szokásomhoz híven bementem a belvárosba, hogy találkozzak Encsivel és Rasival. beugrottunk mekibe, aztán zicsiliget. elhoztam a poit amit Encsi kért, aztán elmentünk kistescoba, hogy vegyünk vizet, és utána kimenjünk a palota városi tavakhoz tüzezni. útközben viszont felmerült egy kis probléma...
-Encsi, van nálad kés?
-nincs... és nálad?
-nem jellemző... a kérdés már csak az, hogy akkor hogy fogjuk elvágni az üveget...
ennyiben hagytuk a dolgokat. felmerült, hogy szólunk Marcinak, aki egy köpésre lakik a tavaktól, hogy dobjon már le egy kést... csak hogy egyikünknek sincs pénz a kártyáján...fasza. bementünk tescoba, és beraktunk egy ásványvizet a hűtőbe, majd elindultunk valamit nézni, amibe kitölthetjük a fáklyaolajat. először műanyag poharakat néztünk, de egyrészt egyikünk sen volt hajlandó annyit kiadni rá, másrészt az meg nagyon könnyen olvad... oké. néztünk konzervet, nem is volt olyan drága, de kellett konzervnyitó... elmentünk nézni, de sehol nem volt sima mezei konzervnyitő, csak rohadtdrágák... akkor nézzünk kést... mármár épp eldöntöttük, hogy veszünk egy 300 ft-os kést, mikor megláttam egy szompatikusan csomagolás, címke, meg minden nélkül. összenéztünk encsivel, majd az a bizonyos kés, egy tizedmásodperc alatt elsűlyedt a táskájában, mi meg kacagva visszamentünk a vizünkért. mikor kiértünk a boltból tört ránk az az igazi röhögőgörcs, hogy bazdmeg, mi loptunk egy kést... XD
kimentünk a tavakhoz, poiztunk egy kicsit, aztán elmentünk a tóhoz lábatlógatni, mert nem lehetett kibírni azt a tikkasztó hőséget. fröcsköltünk, nevettünk, aztán visszamentünk, hogy oké, akkor gyújtsunk egyet. később volt egy kis szivatással tarkított történtet, de végül csatlakozott hozzánk GerHard meg Gebe, aztán Bandi is. zsongiztunk, zenéthallgattunk, beszélgettünk, aztán mikor már nevetségesen sok volt az egy négyzetméterre jutó szúnyogmennyiség, elidultunk. Bandi és Gebe haza, mi meg Marximba. nem sokat voltunk bennt, épp hogy ittunk valamit, aztán ki-ki ment az útjára.
a mai nap tanulsága: tundunk mi élni XD

(egyébként köszönjük a hozzájárulást annak az embernek, aki leszedte a csomagolást a késről. nélküle ez a kibebaszottul jó nap nem valósulhatott volna meg :D)

baseball.

péntek.
megint hasonlőan kezdődött a nap, mint az előző. átsétáltam Timihez, ő lejött, és elindultunk Marximba. beszélgetülősen, punnyadósan és olvadozósan. később csatlakozott hozzánk Anna, számomra két ismeretlen srác aztán Gábor is. én hazamentem, aztán vissza Timihez. kicsit fetrengtünk az ágyán, majd elindultunk baseballra. úgy indultam, hogy csak nézem, ahogy játszanak. persze... ahogy a naiv kislány elképzelte. egy ideig tartottam magam, de csakbeálltam. és élveztem. nagyonjóvolt. aztán Zoltán kitalálta, hogy most játszunk valami mást. szóval vizibombás játék, uccuneki. de megúsztam szárazon. fél 9 felé elindultunk haza, azaz Timihez. néztünk showder clubbot, aztán én elindultam haza, Timi meg Stefibe. ez a nap is szép volt, és most örülök hogy soksok időt töltök Timivel, főleg ha jövőre összejönnek a pesti tervei... hiányozni fog.

kürtőskalácsozás

csütörtök.
hátigen. minden úgy kezdődött, hogy Márti elhívott hozzájuk kürtöskalácsot sütni. reggel (ami nálam délben kezdődik :D) átmentem Timihez, nanát néztünk, beszélgettünk, dinnyét ettünk, és ugyan egy kicsit késve, de el is indultunk Mártihoz. a többiek már ottvoltak, bemelegítésnek slaggal locsoltuk egymást, zsongiztunk, és elkezdtek páran fát vágni... de mivel a balta feje nemsokára végső búcsút vett a fejétől, maradt a kisfűrész... vicces volt na. szóval nekiálltunk 36 fokban tüzetrakni. merész dolog nemmondom... kihoztunk a tésztát meg a többi hozzávalót, és nekiálltunk. a kellemetlenségektől eltekintve (50 fokos meleg a tűz mellett, hamu, füst meg a többi) egészen jóvolt, és nem kevés plusszpont az sem, hogy rohadt finom lett :D később előkerült a pipa, ami egy jó óra után rekordsebességgel tűnt el a narancssárga papírszatyorban, mert Márti apukája hazaért. még beszélgettünk, majd szép lassan de biztosan feloszlott a társaság. nagyon jó délután volt, kellemesen elfáradtunk. kell még ilyen :)