csináljunk év végi összegzést?
hát ez rövid lesz.

vegyesfelvágott. volt fájdalom, sírás, idegeskedés, düh, önmarcangolás, de ugyanakkor nevetés, öröm, jókedv is. csalódtam így is, és úgy is emberekben, és megismertem még egy tucatot. de amire azért büszke vagyok, hogy többet szerettem mint utáltam, pedig néha könnyebb lenne az utóbbi.

a biológia, kémia és fizika olyan csodáálatos...



...mint beletüsszenteni egy mélytányér heroinba.

2 nap múlva szilveszter. hurrá.
még azt sem tudjuk, hogy hol, de abban már most biztos vagyok, hogy balhé lesz. mindig van. ennek a társaságnak valahogy nélkülözhetetlen a dráma. de hát ez van.
tavaszt akarok. meleget, és adrenalint többek között.





valami nagy őrültséget kell csinálni kéremszépen.

nos, ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy mi a franc baja van ma az emberiségnek.

néha kicsit úgy érzem magam, mint kisegér egy üveggömbben.
mindig gurul, nem kényelmes.

süt a nap, nehogy szomorú légy

süt a nap! emberek! de nem ám csak úgy, hanem hetedhét ágra!
és most így minden más. kialudtam magam. rájöttem, hogy annyira mindegy minden. nem érdekel, mert én szeretek egy csomó embert, és ez így van jól, a többi meg nem számít. vagyis persze, hogy számít, csak már nem olyan fontos.
had legyen egy kicsit jó kedvem.

buy the way.

annyira nem tudom. csak azért néha tudjátok fáj, mert hát miért is ne. én csak el akarok menni messzire. olyan emberek közé, akik... jajj ugyan már, hiszen az emberek annyira egyformák. álmok vágyak meg a többi. mennyivel könnyebb lenne nélkülük.
de igazából nem is ez a lényeg.
nem tudom mi van velem. minden elmúlt. ezt már egyszer leírtam összegzésben, de valahogy nem lett könnyebb.
mindenki azt mondja, hogyha kibeszéljük magunkból ami fáj, sokkal jobb lesz. hát súgok valamit: rohadtul nem. attól még soha semmi nem oldódott meg, hogy járattuk a szánk. azért tenni kell, de van úgy, hogy már nem tudsz. nem rajtad múlik. ilyenkor mi van?
szél szárnyán tovább?

the world is smiling. what about you?

azt hiszem ma inkább kicenzúrázom magam.

nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. akurvaélet.

ó hát persze, hogy nem az zavar, hogy a szüleim már többet szólnak a macskához, mint hozzám, hanem hogy már a macska is szarik rám

néha visszataszítóan direktnek érzem magam.

ha az ember úgy érzi, hogy benne van a gödörben, és nem tud kimászni, csak kapálózik, de ezzel még lejjebb kerül, be kéne látni, hogy a gödör valójában mi vagyunk. a kérdés csak az, hogy felfelé, vagy lefelé akarunk továbbmenni. a megoldás persze pofonegyszerű, legtöbben mégis mélyebbre ássák magukat, háta ott kényelmesebb.









ps.: olyan szívesen lennék madarak röpte. esetleg a szél szárnya.

hirtelen felindulásból elkövetett baklövés.

morzsák

azt hiszem, hogy most egy kicsit jobb lesz nekem itt mint máshol, már a saját lelki nyugalmam miatt is.

a legnagyobb rémálmom így karácsony tájékán, hogy január negyedikén gurulva fogok beérkezni második órára, mint egy kisgömböc.
amúgy jól vagyok

„Jól van ez, csak tűrj. Mint magába
megtérő útján az idő
vagy mint a magát keverő
anyag sok furcsa változása,

olyan vagy. De az én szemem
már sejti, elhagysz hitet és kínt:
mint a szám, hideg leszel, és mint
a fizika, embertelen.

Minden vágytól el fogsz szakadni;
tárgy leszel, s minden, ami fájt,
ha tűz, ha jég, egyforma tárgy,
érdektelen lesz s pillanatnyi;

s számodra végül az egész
világból semmi sem marad, csak
tükörszínjátéka agyadnak,
mely hallgat és befele néz.”

kihívtam a sorsot, csak az a baj, hogy ilyenkor ki is jön...
a mai napról csak annyit, hogy szétfagytunk, elbasztuk, de finom volt a kaja. most meg narancs, csoki és zene.
holnap már karácsony. hurráá. szeretném már végre letudni az egészet, és szilveszterezni, magam mögött hagyni ezt az évet, de szuper, mert valószínűleg lőttek az egész sziveszterezősdinek. fasza. szóval az is lehet, hogy a szilvesztert a szobámban, némi alkohol mellett egyedül töltöm.



ps.: mindíg azok az emberek beszélnek velem úgy mint egy lábtörlővel, akiktől nem várnám. de legalább tudom, hogy merre meddig.

najó. azt hiszem, hogy 3 tábla csoki, egy bahia illatú füstölő, és egy jó forrú zuhany után bátran a világ szemébe köphetek.

ps.: fütyülök rátok.

Azt, aki állandóan védekezik, előbb-utóbb megtámadják.
A tettes nem mindig bűnös, az áldozat nem mindig ártatlan.

kösz jól vagyok.
tegnap. vérvétel, osztálykarácsony. mind a kettő nagyon jó volt (hogyha lehet ilyet mondani egy vérvételre) ajándékozás. basszus annyira köszönöm mindenkinek... nagyon szeretlek titeket :)
aztán város, rohangálás, pepének segítés, meg marximban forraltborozás. nem mondhatnám, hogy rossz volt, csak hideg volt, a cipőm meg természetesen annak rendje és módja szerint beázott. Faustal egymás baszogatása a buszmegállóban meg a buszon.
aztán presszó. én már ott voltam, hogy kérek egy fejlövést könyörgöm.
sajnálom, hogy nem lehetek mindíg olyan, amilyennek látni szeretnétek.

most épp ember, élet és önundorom van.
de mindegy is. ugyanmár. miért számítana itt bármi is? szél által simított test vagyunk, csakúgy mint bármelyik virág.

hóó hóó hóó
végre. ilyenkor minden olyan szép

azt hiszem, hogy megszüntetem a blogom, vagy titkosítom. ha van is olvasó, a bejegyzésk 90%-a összevissza, és érthetetlen. ezt már régóta tervezem, csak soha nem jutok el odáig...
de majd meglátjuk.

gondok vannak... egy háromnegyed órát kellett azon gondolkoznom, hogy mit csináltam én kedden... többet kéne aludni?
viszont szép nap volt a mai. csak ne lett volna ilyen embertelen hideg... megvettem pár karácsonyi ajándékot, meg most így boldog vagyok, hogy bementem marximba, mert bennt volt soksok ismerős, és már hiányoztak... meg van aki még hiányzik is. basszus pedig csak 4 napja nem voltam kinnt maroshegyen. püff...
nem akarok karácsonyt. én szilvesztert akarok. csak még nem tudom, hogy mi lesz... imádom az ilyet. majd előtte való nap. ha egyáltalán megtudom. mert általában ugyebár nekem szólni luxus, meg felesleges, és én vagyok a hülye, hogy nem jártam utána. köszipuszi. ilyenkor érzem, hogy a felesleges ember típus mintapéldánya vagyok.
de semmi baj. túléljük. mint mindent. és most anasztáziát énekelek. once upon a december...
http://www.youtube.com/watch?v=bzM4YOfuCuw
annyira szép.

kodály napok... ha engem kérdeztek, nincs semmi értelme. felforgatják a hetünk, már senki nem tudja mikor lesz tanítás, mikor nem, és kb semmit nem csinálunk, szóval személy szerint én inkább aludnék.
ma meg megjártuk várpalotát. csupán 175 ember előtt égettük le magunkat. nem számít.
nem szerem a karácsonyt, de már megint itt van a nyakamon. felhajtás, tömeg, rohangálás, idegesség, ajándékok, kétszínűség.soroljam még? na ugye.
amúgy nem vagyok peszimista. de tényleg. csak most így ilyenkor minden összejön, aztán ájuldzhatok, járhatok kórházba, de igazából nem lesz jobb se nekem, sem nekik. aludni akarok. azt akarom, hogy végre legyen valami, ami az aminek szánták.
annyira hiányzik minden basszameg




ps.: ha valakit zavar, hogy ennyire összevissza, kicsit sem érthetően, burkoltan és sokszor metaforikusan írok, az szóljon, és meglátom mit tehetek...

megünnepeltük Reni 18. szülinapját a hétvégén. kezdetben nem voltunk benne biztosak, hogy össze fog jönni a dolog, de végül mégiscsak sikerült. volt ott minden. sírás, nevetés, ajándékozás, evés, ivás, táncolás, pipázás, focipályán beszélgetés, felkapás, letevés, féltés, összeveszés, beszélgetés, éneklés, ivás, aludnipróbálás, ujjelvágás. szóval vegyes érzelmek. de összességében nagyon jó volt, és remélem felejthetetlen élményt sikerült adnunk neked Reni :)
amúgy.
most így minden kavarog bennem, ahogy télen ez lenni szokott, és nem tudom, hogy mi legyen. ma nem voltam suliban, szóval volt időm gondolkodni, de csak még rosszabb lett. kell nektek össze-vissza beszélni, nekem meg össze vissza érezni. gratulálok magunknak tényleg.

"little girl, little girl why are you crying, inside your restless soul your heart is dying..."

Valószínűleg mindenki többet várna tőlem. De én kisebb vagyok belül, mint kívül. Nem töltöm ki a szöveteimet, lötyögök magamon, úgymond. Sztereotípiákban gondolkozom és folyton általánosítok. Szóval másom sincs, csak előítéletem és belmagasságom.

szar érzés olyanvalakivel egyetérteni, akivel egyáltalán nem akarsz. még szarabb beismerni, hogy ugyanazt mondta el amit gondolsz. és még sokkal szarabb, hogyha azt a bizonyos embert még csak nem is szereted.

talán egyszer eljutunk odáig, hogy nem hazudunk egymásnak minden második mondatunkkal. de a fejlődés már most is szemmel látható.

Bécsről dióhéjban

nah hazataláltam :) de "ami Bécsben történik Bécsben is marad"
a döcögős kezdet után nagyon jó volt bécs. de annyira, hogy én haza sem akartam jönni úgy konkrétan. a szállás is jó volt, az emberek, és a kisebb nézeteltérésektől eltekintve minden tökéletes volt. najó azért ez túlzás. de este kajak a tanárokkal ittunk meg cigiztünk (persze, hogy minket húztak le :D), pipáztunk, nevettünk meg hülyéskedtünk. jó volt végre kiszabadulni innen, már azt hittem, megfulladok. amúgy meg mi nagyon hülyék vagyunk, mert ugyebár a szobánk a hatodikon volt, az egész épületben nem lehetett dohányozni, és erkély sem volt, csak egy tűz esetére kialakított menekülési útvonal. hát mi okosan meg ügyesen kitaláltuk Renivel, hogy mi márpedig akkor is ki fogunk mászni rágyújtani. a kimászással még nem volt semmi probléma, de bemászni már viccesebb volt. mondjuk én nagy nehezen én betudtam, csak Reni nem. a karácsonyi vásár is szép volt, meg az epres puncs nagyon finom, csak már olyan hideg volt, hogy minden belénkfagyott... este meg hühűű. [cenzúráztam magam] a kanadaiak meg nyápicok. Jordan (asszem így hívták a srácot) nem tudott lehajtani egy icipici pálinkát. pedig mi sorba hoztuk a poharakat, és mutattuk neki, hogy hogyan kell, és még kísérőt is kapott... pedig egyébként aranyos volt.
amúgymeg nagyon szégyenlem magam, mert annyit költöttem, amennyit nem kellett volna... de én szerelmes vagyok a táskámba, és muszáj volt megvenni, és a sapit, meg a pólómat, mert különben nem tudtam volna miben aludni, meg a tesóm szülinapi pólóját, meg pár ajándékot...
és Marcinak köszönjük, hogy ilyen aranyos meg előzékeny meg kedves volt tegnap este. jól esett szerintem mindenkinek :)
utoljára még annyit, hogy Szidi, én melletted állok, és ha ebből az egészből pletyka vagy szidás lenne, akkor kiállok melletted, mert nehogymár. amúgy sincs közük hozzá. :)
szeretlek titeket!

most az elkövetkezendő egy hónapot legszívesebben végigaludnám, téli medve módjára. mosolyogjon helyettem más. basszanak át másokat. én már meguntam.

helóbeló. megjöttem.
elmentem Petőfibe. aztán úgy másfél óra után eljöttünk. de már nem volt se sültgesztenye, sem kürtöskalács a karácsonyi vásárban. úgyhogy a plázán átsétálva a dürümöshöz lyukadtunk ki, dürümböltünk pár sort, aztán mindenki a maga útján.
egyébként már nem tudom eldönteni, hogy a világ teszi ilyen szemétté az embereket, vagy a szemét emberek teszik ilyenné a világot.

csak egy gyors helyzetjelentés.
holnap megyünk Bécsbe. hurrá. azaz nem. igazából ez az egész számomra már elvesztette a varázsát. nem érzem azt a kellemes izgalommal teli várakozást, mint amit ilyenkor kellene. ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy jó lesz.
most meg mindjárt indulok a petőfi moziba Márk vizsgakoncertjére. ha végül elmegyek. mert ott motoszkál bennem valami, ami nem akarja, hogy elmenjek. női megérzés, vagy paranoia? meglátjuk...