visszafele forog a föld

ami néha nem is olyan rossz, mint gondolnád. tegnap nagyonjóvolt. legalábbis én élveztem. lementem próbaterembe. a zenekar java már lenntvolt, szóval csak Gebére kellett várni. addig csocsóó. aztán fél óra késéssel befutott Gebe meg Encsi is. onnantól kezdődtek a vicces dolgok. a próba elkezdődött, és mi is elkezdtünk felpörögni Encsivel, úgyhogy mi lettünk a háttér (azaz ezesetben az előtér?) táncosok... hasfájásigröhögés. görögsaláta. dancingdancing.biliárdban bénázós.aztán mégiscsak megnyerős. Marcin marhulós. összenyomós. fülleharapós. szétcsikizős.mindíg perverz témához kilyukadós.táskaotthagyós, de aztán a buszt mégis elérős. lök at. :D

és a tegnapi topkérdés...: te lenyeled?
(persze! mit? :D)


nyuszikák az erdő közepén futkerásznak éjjel. jön a farkas meg a róka és azt mondják egészben, hogy: vigyááázz nyuszii jön a medve és megesz tééged egészben (:

nohát. ma Várpalotai fellépés. kapkodás. gyors betanulás. de valami fantasztikus volt. nem azért, mert olyan jók lettünk volna. de a gyerekek. tudni kell, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek játszottunk. de ilyet még egy fellépésen sem tapasztaltam. egyszer kellett nekik elmondani mindent. nem kellett kikapkodni a kezükből a poikat meg ilyenet. megmondtad nekik hogy figyelj, ez meleg meg kormos szóval nem kéne, azt mondta oké, és már le is tette. és utána? miután vége volt a műsornak, negyed óráig harsogták, hogy "vissza!" meg hogy "mégegyszer" majd azt vettük észre, hogy mindegyikünk körül kialakult egy gyerek-burok akik papírokat lengetve tollal jöttek oda hogy aláírást szeretnének. a kezükre, lapokra, mindenhová. a kedvükért játszottunk még, csak úgy acsaa (azt csinálsz amit akarsz :)) jelleggel, aztán a szervezők levittek minket kocsival a vasútállomásra. 21:02-re voltunk lennt, és 21:05-kor indult a vonat. épp időben. és már robogtunk is haza. szóval ilyen hálás közönségünk még nem volt. kösznünk nekik mindent :)

annyira sokmindent nem értek. nem látok a dolgok mögé. legalábbis nem annyira, amennyire néha szeretnék. mondjuk ennek az ellenkezője is megvan. amikor túl sok olyan dolgot tudok, amit nem akarok, vagy sokkal inkább semmi közöm nincs hozzá, és rátapintok az érzékeny pontokra. mondjuk érdekes módon már annyira nem érdekel. nem izgat. néha még azon kapom magam, hogy basszameg ez nemigaz, de egyre ritkábban. ezt most érti-aki-érti alapon mondom.

Reni, Márti, Ádi, Marci ti meg hiányoztok. és sajnálom, hogy nem tudtam elmenni veletek Balatonra...
annyi mindenből kimaradok. mert itt élek a saját magam alkotta kibebaszott buborékban. és néha már igazán elegem van. magamból, a környezetemből. komolyan. néha szembe tudnám köpni magam, és magamraordítani, hogy: miért csinálod? neked ez így jó? azt hiszed ettől bármi megváltozik? faszt! nyisd ki végre a szemed! ébredj végre fel! ennyi volt! húzz el...

i'm so hollow baby... i'm so hollow...

góóól

hát igen. megint csocsózós délután volt. és Marci kikapooot. de nem is egyszer :D most büszke vagyok magamra. meg biliárd, és habár meccs 99%-ában nem tettem el egy golyót sem, viszont az utolsót, és mindent eldöntőt én lőttem be. nyehnyehnyeh (ezúton is köszi Gebe :D)
és holnap fellépés. tüzes. várpalota. és már megint ez a fergeteges szervezés, hogy ma, ismétlem MA küldd Barbi egy sms-t hogy holnap próba. nem tudom ezt hogy fogjuk összehozni. majd megoldjuk okosba. jókvagyunk ám. csak néha remekül titkoljuk...
de amúgymeg
kajak nem értem az időjárást. elindulok szakadó esőbe. borús, felhős ég, kicsit azért hűvös. beérek a városba. eltöltök lennt Marximban egy fél órát (vagy még annyit sem) kimegyek, és verőfényes napsütés... nah akkor most hogy is van ez? kimoderálom ám az időjárást
mára ennyi. holnap jön az érzelmesebb csöpögősebb része a dolgoknak. ma már fáradt vagyok ehhez.


jah meg még valami. már két napja azt megy a fejemben, hogy: a csiiitáárii hegyeeek alaaatt rééégen leesett a hóó. azt hallottam kisangyaloooom vééééled esett eeel a lóóó. kitörted a kezedeeet miveeel öleeelsz engemeeet. ííígy hát kedveees kisangyaloooom neeeem leheteeek a tieeeed... lálálá. pámpárám. suváppá
jóccakát

nah most beszéljünk a hüvelygombáról
vagy a jobb oldali gennyedző hereherpeszről
apuu! apuu! buksi kiszökött!
a bifidusz antiregulárisz helyreteszi a bélműködésed
eső, szél, és a taft még mindíg tart

azt mondod hülye vagyok? van benne lehet.

most mit kéne írnom? meséljem el a napom? minek? hulláámvasút. de a csocsóőrület jó volt. kajak.

én ezt már nembírom

joint

Noshát akkor a mai nap:
Bementem városba, hátha találok bennt valakit. Le is ültem Marximba Szergelyékhez a szokásos kombóval (kólacigi) Szergely ment is, de befutott TS. Mivel nem tudtam mitkezdeni magammal, elmentem vele Pannonhoz, meg kilépni valamelyik diákmunka-szövetkezettől. Lefutottuk a köröket, vissza a kiindulási ponthoz. paff. Ő is elment, én meg ottmaradtam a sook-soook planktonnal. nyeh. A felmentőcsapat sem váratott magára sokat, pár perc múlva befutott Lilla és Rami. Átültem, és megkezdődött a szokásos röhögőgörcsökkel, Mátá seggnézésekkel tarkított őrült beszélgetés. huhú. Felhívtam Marcit hátha vannak lennt a próbateremben, és lőn csoda, épp felvettek, szóval usgyi az első 10-es buszra, ami szembejött. Lementem, csocsóztunk röhögtünk, aztán elmentem Bandival tandemezni. Úgy volt hogy csak a következő utcáig megyünk, mert ment át Gebéhez, de mivel ő még Barbizott, elmentünk kicsit biciglitúrázni. Hát igen. Sárpentellén lyukadtunk ki. De jókis naplementenézős, láncot visszaszerelős egy órás kör volt. Ééés én lettem a tandem keresztanyja. Először Ödönnek neveztük el, aztán szóbajött, mint név-ötlet a Spangli is, de végül Joint lett. Ezek után visszatekertünk a kisréthez, majd Bandi elfuvarozott a buszmegállóba (jelezném, csak így értem el a buszt szóval ezer puszi Bandi! :D). És most itthon vagyok. És még mindíg mehetnékem van. És éssel ugyebár nem kezdünk mondatot :D
Jó nap volt. Végre történt valami. Végre nem ráztak le, és mentek el egymással. Mert ebből a társaságból faszán kiestem. Miért? Nos ott mindenki egy pár. Bandi-Anita, Marci-Milka, Lilla-Danny, Gebe-Encsi. (Krisztát meg Márkot most azért nem írtam bele, mert mostanában ők sem igazán vannak ezzel a társasággal) Most mondjam ezt, hogy patthelyzet? Mert ez az. Mindíg megkapom, hogy neem ők szeretnek, meg hogy számítok nekik, és hiányzom nekik, de a nagy francokat. Jó oké, tudom. Fontosvagyokértékesvagyokszépvagyokjóvagyok meg a szokásos maszlag. De ez nekem nem elég? Az ember társas lény. És lehet hogy én túlságosan hozzá voltam szokva, hogy mindíg szóltak kb egy éven keresztük, és most, hogy ez nincs, lógok a levegőben. Meg lehet szokni. Csakhogy én nem fogom. Nem akarom megszokni. Nem kell ennek feltétlenül így lennie. Szóval kalandra fel.

"A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,

De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.

Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,

Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked... "

subidubidú

hátigen. álmost, esős nap.
reggel hatkor Tequila felkeltett, hogy ő bizony kialudta magát. ez mind szép és jó, de én nem baszki... kitettem, aztán visszabújtam a hálózsákomba, és délig fel sem keltem. ilyen is ritkán van.
és jééé. végre írtam x-menre (online szerepjáték igen). mondjuk Timiék már felfalták a karim pizzáját, és a lakásában csöveznek, de segáz.
aztán Timivel város. marxim. kóla. cigi. fagyi. jóvolt.

"köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam nem szóltál,

és hagytál egy ideig az udvarodba kóborolni"

I like Pátka

nem akarok mindent leírni. nem akarom megtörni a varázsát. de tény hogy jó volt. fellépős, nevetős, futós, cicázós meg mindenezős. Ami néni meg a János meg egyenesen csúcs. megyek ám máskor is Vargahegyre borozva cigizni meg beszélgetni. :)
köszönöm ezt a két napot.
nyihaha mi? :)







Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok
Árvízkor, még sosem volt nagyobb
Esély, we are the world, give peace a chance
I like gemenc

i think

bizonyítványosztásos, évzárós, idegeskedős, fivex-ben ülős, orgazmust és zombit ivós, bogyósétáltatós, marximban ülős, sört ivós, macskázós, még hajnali háromkor is fenntlevős, írogatós, fél1kor reggelizős, próbálós, elfáradós, kánikulás napok.
szerintem

jóreggelt! szeretnék megmenekülni

egy másik bolygón kéne letenni a plédet, valami kissebb vidámabb helyen. és a kézben távkapcsolóval fontolgatni a Földdel mi legyen
igen Kispál és a Borz
néha annyira szertném ha lenne belőlem mégegy... mindenki mindent ugyanakkorra szervez, amitől kezdek kicsit begolyózni. most például csütörtökön évzáró utána pedig az osztály kemény magja (:D) megy a fiveX-be sulilezáró bulira. körülbellül ugyanabban az időpontban többiek kibicikliznek a Velencei tóra... pénteken zsongipróba, ezzel párhuzamosan Iszkán Marci búcsúztató... akár ott is aludhatnék, és tök jó lenne velük lenni. de nem megoldható, mert szombaton pátkai fellépés. és nagyvalószínűség szerint ott is alszom. hadszakadjakszét.
most szedtem le a karkötőimet. igen. eddig mindíg rajtamvoltak. van amelyik több mint egy éve. mindegyik egy-egy emlék. most meztelen a csuklóm. rosszérzés, de úgy gondoltam most szükségem van rá. egy kicsit hogy mindentől elszakadjak. átgondoljam a dolgaimat, rendszerezzem a még szanaszét heverő gondolatokat, érzéseket, hogy újult erővel vethessem bele magam abba, amivel a nyár kecsegtet.
ezt nem. nem fogják lerombolni azt, amit eddig kínkeservesen felépítettem. nem fogom hagyni.
megtaposhatsz világ! összegyűrhetsz élet! de baszki akkor is én fogok nyerni. te meg csak pillázhatsz hogy "minek örül ez ennyire?" ne becsülj le.
you think that you may win? i think fuck you :)

just another lemon tree

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel fogadd a vereséget, és utána is nyitott szemmel járj: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És minden terved a mára alapozod, mert a holnap túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...Mindíg másokban keressük a hibát a kudarcaink után, holott ez legtöbbször bennünk van.
mindíg próbáltam jó lenni, úgy élni, hogy mások elfogadjanak. hogy számítsak. de hogy várhatom el ezt másoktól, ha én nem fogadom el azt aki vagy ami vagyok? Nem tudom megváltani a világot. Nem tudok maradandó dolgokat alkotni. Legalábbis egyedül biztos hogy nem. Nem vagyok sem zseni, sem tehetséges, de még csak más sem vagyok mint Te. Ugyanúgy egy hús és vér személy. lehet hogy mások a vonásaim, a hangom, de a vágyaim, álmaim nekem is vannak. Én is érzek. Gondolkozom. Szeretnék alkotni. Elismert lenni. Szeretek, gyűlölök, és félek. De sosincs lehetetlen. Soha ne mondd hogy soha. A gyávaságunkat megunk mögött kell hagyni, hogy továbbmehessünk egy bizonyos úton. Lehet hogy nem a legtisztább, legjobb és legkönnyebb út lesz az, amire rálépsz. De a Tiéd. Minden hibás lépés, minden nehézség amivel szembenézel, és leküzdesz közelebb visza a célodhoz. "Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől."
Soha nem leszek tökéletes. És Te?

tequila

a mai napom fejfájósan és torokfájósan kezdődött. aztán tüsszentgetősen folytatódott. majd ezekhez grátisznak még az orrfolyás is csatlakozott. lehet hogy tegnap nem kellett volna megennem egy fél doboz fagyit. ilyen amerikai módra. a tévé előtt, James Bond-ot nézve, az ölemben lévő a fagyisdobozbó zabáltam.

reggel-vagy inkább koradélután- ideültem és megkeztem a szokásos unatkozzu-a-gép-előtt programot. beszéltem Milkával, úgyvolt hogy ma találkozunk, de közben felhívott Szabi, és végig sem hallgatva elkezdett baszogatni. jó, lehet hogy valahol igaza van, de kurvára nem tehettem róla. kicsit felbasztam az agyam, szóval Milkával is lehet hogy kicsit bunkó voltam. szóval nem találkoztunk. plusz beszart az msn-em, így beszélni sem igazán tudok normálisan senkivel, mert egy idő után bekattan, és nem kapom meg az üzeneteket amiket küldenek
tudom egetrengetően fontos és nagy gondjaim vannak
world peace
délután nekiindultam, hátha találok a városban pár ismerős. így futottam össze Krailával, akivel végül ottmaradtam Marxim mellett. várta Mátát, és próbálta beleügyködne a piercinget a képébe. (hozzá tenném vicces volt, de cseppet sem eredményeg. Mátá befutott, lementünk Marximba, ittunk egy kólát, elmentünk alexanrába, majd pelikánba. hátigen. túlsokvoltazöld. ésezt nem kell érteni :D
megkaptam továbbá a cicát. haláli. kicsit hosszabb szőrű fehér boholy az egész :D
nyáú

just smile

NE ESS PÁNIKBA
igen galaxis utikalaúz stopposoknak. ennél betegebb könyvet nem hordott még hátán a föld...
de most kicsit szakadjunk el az idézetektől
a mai napom cseppet sem mondható költőinek. felkeltem kb 11-kor (ami rekord tekintve, hogy fél 2-kor még fenntvoltam) ebéd, fagyi, gitározás napozás Buffy. unalmas vasárnap.
viszont holnap jön Tequilám. Na most ne nézzetek alkoholistának, merthogy ez egy pici, fehér szőrös állat. gerinces, igen, jó uton haladsz. najó segítek. nyávog meg dorombol. igenám. macsek. még nem tudom mikor kapom meg, ami már csak abból a szempontból is szar ügy, hogy fogalmamnincs, hogy hogy meg mikor fogok tudni találkozni Milkámmal... de megoldjuk :)
megmár vissza kéne szolgáltatnom a gitárt Reninek... ami legkésőbb csütörtökön évzárón, vagy az utána lévő bulin meg is fog történni ha minden jólmegy.
miközben -mint valami extralassan sülő pirítós- a napon feküdtem rájöttem, hogy én nagyon el vagyok tévedve. de tényleg. nekem nem itt kéne tartanom. faszért vagyok én ilyen. faszért vagyok én itt. aztán mikor rájöttem hogy minden mondatomban valamiféleképp szerepel az hogy én, kicsit lelassítottam. mindíg csak én én én. ez nem így megy. hogyha nem foglalkoznék annyit ezzel, magától megoldódna minden. ha nem azon keseregnék mi nincs, hogy mi hiányzik belőlem, az életemből, mit csinálhatnék jobban, hanem a többiekkel foglalkoznék, vagy éppenségges semmivel, csak azzal hogy mindíg legyen valahogy, azon kapnám magam hogy minden rendben van.

tudod. mosolyogj, és minden rendbejön.
előbb-utóbb :)

Mondd el a vonalnak, hogy mi a gömb!

-Mióta ez a Galaxis létezik, hatalmas civilizációk születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, s mindez olyan gyakorisággal történt, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni: az összes élőlény a Galaxisban(a) fogékony a tengeribetegségre és az azzal rokon dolgokra, úgy mint: űrbetegség, időbetegség, történelembetegség meg miegymás, illetve(b) hülye.
-Ha én nem lennék, csak egy halom ruha heverne a padlón. elég hülyén nézne ki nem?
-Az alkohol öl, butít, és savakkal észtereket képez, de aki fél az alkoholmérgezéstől, ne igyon mérgezett alkoholt.
-A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.
-Könnyebb bocsánatot kérni, mint engedélyt.
-Mit keresel? egy életen át tartó pillanatot.
-A végzetünkhöz vezető út nem mindig egyenes. Lehet, hogy rossz felé kanyarodunk, hogy eltévedünk és visszafordulunk. Talán az sem számít, hogy melyik úton megyünk. Talán csak az számít, hogy megyünk.
-Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
-Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.



Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!

ctf, vadász és egyéb mesterségek

már megint izomlázam van... csak nem a tegnapi masszív 2 óra rohangálás miatt? hát valószínűű.
igen, tegnap megint volt ctf. és ottvoltam. megint jó sokan gyűltünk össze. voltam védő is, támadó, sárga-védő-lefogó, részeg bunkó magyar bácsival vitatkozó, védőt majdnem meggyőző, önfeláldozó meg Dorcsival sétálgató is. az alatt a kemény 2 óra alatt, amíg tartott a játék, minimum 3x jelentettek fel minket, de most a kékek jófejek voltak, és nem szálltak be. végül nagyonnagy harcok után a sárgák nyertek 1-0-ra. (hát persze hogy piros voltam -.-")
mikor vége volt a játéknak, felkerekedtünk és mentünk Vadászba (Timi, Dorka, Timi, Klári, Béla, meg a testvére akit nem tudom hogyhívnak, Lilla, Póker, Szabi meg én /a színekkel a csapattagságot akartam jelezni... ságainvázió :D/és benntvolt még Vica is). ittunk Timivel egy vodkát, aztán vadászt meg sört. csocsóztam, beszélgettem meg szokásom szerint mindenkit ölelgettem. elvileg ctf után rögtön haza kellett volna jönnöm, de kikönyörögtem, hogy had maradjak fél12-ig. amiből természetesen háromnegyed lett, mert még mindenkitől el kellett búcsúzni meg várni kellett a többiekre... de csakelindultunk, Szabi meg Póker egy darabig elkísértek, de nekemmár igencsak sietnem kellett, mert így is késtem (00:00 helyett 00:06-ra értem haza. nabumm :D)
de egy jó este volt. nyáron még soksok ilyet (:

"Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy."

most megint ezt hallgatom. na nem a régi verziót, hanem Bérczesit. (ha érdekel:http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&videoid=19311271)

eldöntődtem. megyek ctf-re. így vagy úgy de eddig mindíg jó volt :)

VAKÁCIÓ!
ideje volt... nem bírtam volna egy percel sem tovább. lesz egy zsúfolt nyaram (amit hozzátennék cseppet sem bánok) aztán megint fejestugrunk a könyvek közé, és probálunk minél több információt magunkban tartani. aztán leérettségizünk, elmegyünk egyetemre, fősulira, azt is több kevesebb sikerrel elvégezzük, és a képünkbe röhögnek hogy "bocs, túlképzett vagy haver"
hát a kurva anyjukat

a világ attól színes, hogy nem fekete-fehér (:

this is...

nem tudom mit mondhatnék még azon kívül, hogy viszont látásra.
ma végül Renivel tópartoztam. nyugodt volt, szép, idilli, blabla. és megint bebizonyítottuk, hogy túlságosan hasonlítunk. én ezt soha nem akartam neki. mégis megtörtént. de talán hosszú távlatból le tudunk vonni valami tanulságszerűséget, és kinevetjük magunkat. mint mindíg
hátha. talán. mi?
a tóparton nehéz cigit gyújtani.
el akarok menni innen.
messzire.



olvass a sorok között.





"nincsen veszély csiga nincsen veszély
most az ujjam a szemedhez ér
mindenki fél csiga, mindenki fél
hátradőlni csak Istennek ér"

Sinceritá

mindent és mindenkit csak akkor tudunk megbecsülni, ha már elveszítettük.
így vagyunk mi is a volt osztályfőnökünkel. lehet hogy nem volt a legjobb osztályfőnök (bár ha végignézek a tanári karon, ellent tudok mondani magamnak) de emberileg nagyon korrekt és jófej volt az "olaszlotyó". örülök, hogy babája lesz, de ez nekünk most egy nagyon erőteljes patthelyzet.
tegnap estére Noémi néni kibérelte a Himmelház borozóját, hogy méltóan el tudjon búcsúzni tőlünk. az egész nagyon jól sikerült, ettünk ittunk, nevettünk, nyikorogtunk a poharakkal, beszélgettünk a férjével, meg elénekeltük neki a Sinceritát. Ajándékba kapott tőlünk 29 szál rózsából álló csokrot, azt a saját készítésű táblácskát ami az osztályunkon volt, és természetesen egy osztályképet.
mivel a himmel házban csak gyerekpezsgőt ihattunk, pár óra múltán felkerekedtünk hogy elmenjünk Noémi néni lakására. volt ott minden: eredeti perzsa szőnyeg, cicanaptár, festmények, nagy porcelánkutya, törpgyűjtemény, és meghallgathattuk a Cento-i férjével megismerkedős történetet. nagyon aranyosak voltak, kaptunk bort, csináltunk képet, majd mikor elindultunk, még az ablakban énekeltünk egyet nekik (:
már későre járt mikort hazaindultunk. én még elkísértem a Tündét Balázshoz, szokásunkhoz híven még dumáltunk egy háromnegyed órát, huzakodtunk azon, hogy haza akartak vinni, végül megúsztam azzal, hogy rámerőszakoltak egy pulcsit (igen... most sem öltöztem túl...:D) és megígértették, hogy felhívom Tündét ha hazaérek épségben megilyenek. és örömmel jelenthetem: nem, nem kapott el a rézfaszú bagoly
így is 23:20-ra estem haza. amivel alapjában semmi baj. csak nem tudtam felkelni. de az már mellékes részletkérdés

szombaton meg évbúcsúztató party lesz ha jól vagyok informálva. azaz nem jön mindenki, sztem csak ugyanaz a pár ember, akikkel nyáron Zánkára fogunk menni. jólessz :)
nagyon szeretem az osztályom, nagyon jó csapat vagyunk, de mint ezt már mindenki megjósolta szét fogunk esni. és ez egyre érezhetőbb. de meglátjuk mi lesz. még soha nem volt úgy, hogy ne lett volna sehogy.

és most irány a tópart.
szánsájn. bícs. tücsök. köcsög.

egyet mondok, kettő lesz belőle

"A némán eltűnő,
félig rendhagyó makacsság
lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.

A szívben fürdető ,
féltő elmarás magamtól
tesz majd áruló igazságot végre
köztünk vagy inkább közénk.

S kérve kéri tőlem
az egész számmal osztható
férfias kinyilatkoztatást
körülbelül így: voltaképp innen is látszik a táj
hiába szállított arrébb
ez a vagonnal szétsúrolt sínpár"

(Isten háta mögött : Tavaszi nemződüh )


igazából nincs mit mondanom. így is túl sok bejegyzést termeltem ma.
csak szeretném tudatni mindenkivel aki olvassa a blogom (nem hiszem hogy túl sokan vannak ilynek) hogy nagyon SZERETEK mindenkit. és sajnálom hogy néha akaratlanul megbántalak titeket. nagyon sokat jelentetek nekem. sőt mégtöbbet. nem vagyok tökéletes. soha nem is leszek az. fogadjatok el ilyennek. kérlek.

hát akkor ma...

leküzdve a hányingerem és a viszolygásomat, bementem Marximba.
kellemesen csalódtam.
bennt ült Attila, megkaptam tőle a szokásos "cia-cia" köszönést, meg a hülye szóvicceit... imádom az a pasit :D elég kihalt volt a hely, de még Erik is bennt volt, szóval leültünk, beszélgettünk, nevettünk, kaptam zeneboltos matricát, megatöbbi. rá akar venni, hogy pénteken Veszteg helyett menjek vele FeZenbe. hátnemtudom. minden Dannyn áll. ha megy pestre, Lillával biztos a péntek, ha nem, akkor marad Erik... számító lennék? abszolút (:
aztán befutott Marci meg egy másik eddig számomra ismeretlen srác. najó a nevét még most sem tudom. mint kisült, Marci össze akar hozni a báttyával... aki kitűnő... és stréber... de lehet vele beszélgetni... megmondtam neki, hogy nem jó üzlet, mert tuti megrontanám, és már nem csak a könyveit bújná...:D
soo i'm allright now. well...well... i think... i don't know it yet
viszont holnap... megtudjuk mit gondol Noémi néni a puccsról. valószínűleg le fog minket beszélni, de akkor hagyjuk is. ő mégiscsak jobban ismeri a tanári viszonyokat. nem hiányzik hogy az a ****** még jobban behülyüljön.

vihar készülődik. vagy legalábbis a nagy fekete felhők nagyon ezt sugallják. esőillat... imádom.
sing in the rain
and just smile. and the world will be round

ajjajjajj

éreztél már olyat hogy semminek amit eddig tettél nincs értelme? mikor visszapörgeted az elmúlt 16 év eseményeit, mintha egy moziban ülnél, és arra gondolsz: mi ez az elképesztő zagyvaság? ennek semmi értelme. inkább hazamegyek.
tegnap a fűben fekve néztem a csillagokat, és arra gondoltam: mire volt ez jó? hogyan tovább? éreztem hogy a hangyák megtaláltál a kezem, és most előszeretettel szaladgálnak rajta. de még ez sem zavart. nem akartam tudni magamról. el akartam felejteni mindent. végigsimítottam a hajam, és megéreztem a fáklyaolaj illatát. sírhatnékom támadt, de akaratlanul is elmosolyodtam. annyi szép emlék fűződik ehez az illathoz. előbb felültem, majd lassan felálltam. odasétáltam a poimhoz, és belemártottam a félbevágott műanyag üvegbe, és megvártam míg lassan teljesen megszívja magát a kevlár, majd ugyanezt megtettem a másik párral. most - a kezdeti bénázásaimhoz képest- a gyufa hamar meggyújtotta a poit. csak néztem, ahogy a lángok először komótosan, majd egyre mohóbban borítják tűzbe a lánc végén lógó két hengert. a lángcsóvák a kezemet nyaldosták. először lassan elkezdtem mozgatni a láncot. előre-hátra. előre-hátra. aztán belekezdtem. már nem először csinálom, de még mindíg varázslatos érzés. ahogy ott játszottam, végre nem gondolkoztam. nem aggódtam, nem éreztem mást, csak felszabadultságot és örömöt. de -mint minden másnak- ennek is hamar végeszakadt. pont olyan ez mint az életem. először lassan, óvatosan kóstolgatom a dolgokat, majd hatalmas lánggal kezdek el égni, de nem tart sokáig. egy múló pillanat az egész, és már el is oltanak. nem marad semmi. csak a csend az üresség, és néhány kósza illatfoszlány.
az egész rituálét előröl kezdtem. nem hagyom annyiban. nem elég. még nem. ekkor megszólalt a telefonomon a más ismerős kapucsengőhöz hasonlatos hang. összeszorult a gyomrom. ki az, és miért pont most zavar? visszarángattam magam a földre, és lassan előhúztam a kis fehér készüléket. hát persze. egy visszahívós. "kapcsolat hívása?" hát persze. vajon miért csak akkor jutok eszükbe ha szívesség kell? hogyha valami halaszthatatlan dolgok kell megbeszélniük, de senkinek nincs pénz a kártyáján? és vajon miért teszek meg nekik minden újra és újra? nem hiszem hogy megérdemlik. vagy ennyit érnék? ezt sem gondolnám. sokszor belenyugodtam már abba, hogy kihasználnak, megtaposnak és eldobnak. én meg csak mosolygok, és lelkem minden bolondságával mindezen túl is szeretem őket. de nem vagyok sem több sem kevesebb mint ők. csak más. én nem ide tartozom. már rég nem. csak ezt nem tudom elfogadni.




"Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.
(...)
Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.
(...)
Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban."








elnézést kérek

nadarak és fuck napja

mint minden évben, most is részt kellett venni egy úgynevezett madarak fák napi akadályversenyen a Sárpentellei erdőben.
07:40-es 10-es busszal mentünk ki. idén (nem tudom milyen meggondolásból) a mi osztályunk szervezte. azaz 13 vállalkozó szellemű ember.
mint úgy általában, megint a létező legidiótáb csapatnevet sikerült kiagyalnunk... kék hajú zöld szemű tollpihe :D (voltunk már Piros teritő a barna asztalon, Kitinpáncélos harci cserebogarak, Sárga tollaslabda piros kupakkal és hasonló szépségek)
összességében vicces volt, mert eltévedtünk, felfaltak a szúnyogok, és dalt kellett írni az egyik állomáson... a zsűrinek nem igen nyerte el a tetszését... vajon miért?

Védd a fákat, egyél hódot,
Ne gyújtsd fel a fügebokrot.
Védd a fákat, egyél bokrot,
Ne gyújtsd fel a fürge hódot.
A virágos réteken,
Madarak repülnek részegen.
A természet nem nézi szépen,
Mi mégis beszívva az erdőben
Fürdünk a napfényben
A fák fölött füst terjeng,
MARI NÉNI MOSOGAT!

cooltúra. (:

I'm feeling extremely insignificant

utálom a hétfőt. ez az a tipikusan osztálykirándulás utáni elalvós elkésős magamat halálraunós nap volt. najó nem mindíg. már akkor tudtam, hogy megint késni fogok mikor felkeltem. de nem nagyon zavartattam magam. töri volt az első óra, engem meg már lezártak. hurrá. elindultam a szokásos kerülőutamon, hogy még el tudjam szívni az utolsó szál cigim, és kispál hallgatás közben azon gondolkoztam hogy mégis miért csinálom. ezt az egészet. miért fontos nekem nagyon sok olyan dolog, amit legszívesebben magam mögött hagynék. és miért nem tudom megtenni. gyűlölöm hogy dohányzom, és csak azt kéne mondanom hogy nem, mégsem teszem. gyűlölöm hogy mindíg én rohangálok az emberek után de mégis megteszem. és itt jött az újra és újra felmerülő kérdés. ha eltűnnék ki az aki keresne? ki az akinek eszébe jutnék?
nah ez megint ilyen világfájdalmasra sikeredett, de épp Kiss the rain-t hallgatok, szóval az alaphangulat megvan
de más:
mivel az osztálykirándulás (enyhén szólva) el lett baszva, szóval ilyen pótlásképp csinálunk egy partit Zánkára. csillagnézős, részegedős, Sanyin alvós, ölelgetős, táncolós VIP parti. jómi?
ma találkoztam Lillával Marximban, vártam vele Dannyt, közben csatlakozott TSG is, szóval az alaphangulat megvolt, halálra csikiztük egymást meg az aszociációs játék (valahogy mindíg a dugáshoz lyukadtunk ki... és én nem is vagyok perverz :P), aztán megbeszéltük Lillával, hogy pénteken elmegyünk Vesztegbe. azaz még nem teljesen biztos, de remélem. ki kéne már mozdulni ebből a burokból.
megint más. beleszerettem a gitárba. abba is ami nálam van meg úgy minegyikbe. ki is basztam vele, mert le tudtam fogni a fisz-mollt... és csakazért is megtanulok. és megyek cicával utcazenére.

"Akkor fogod tudni hogy jól vagy ha nem találsz senkit akinek a helyében lennél,
és bármibe kerül vagy akármi fáj, tudod hogy élni lehet is nem csak muszáj"

"I must be strong, and carry on
Cause I know I don't belong
Here in heaven "

fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck.fuck
és bokrok


ha valaki megtalált szóljon. köszi.

szeretnék új lappal kezdeni. annyira egyszerű volt a blogból az egész eddigi bejegyzéseimet kitörölni. szeretném ezt minden mással is megtenni. egy rohadt nagy delete. mindent. mint most ahogy kinézek az ablakon, és ömlik az eső nagy cseppekben és elmos minden szükségtelen dolgot. kedvem lenne kiállni és üvölteni. de nem. az emberek önzőek. igen én is az vagyok. nagyon is, meg naív és még sorolhatnám.
ha megkérlek fejbelősz?