Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel fogadd a vereséget, és utána is nyitott szemmel járj: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És minden terved a mára alapozod, mert a holnap túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...Mindíg másokban keressük a hibát a kudarcaink után, holott ez legtöbbször bennünk van.
mindíg próbáltam jó lenni, úgy élni, hogy mások elfogadjanak. hogy számítsak. de hogy várhatom el ezt másoktól, ha én nem fogadom el azt aki vagy ami vagyok? Nem tudom megváltani a világot. Nem tudok maradandó dolgokat alkotni. Legalábbis egyedül biztos hogy nem. Nem vagyok sem zseni, sem tehetséges, de még csak más sem vagyok mint Te. Ugyanúgy egy hús és vér személy. lehet hogy mások a vonásaim, a hangom, de a vágyaim, álmaim nekem is vannak. Én is érzek. Gondolkozom. Szeretnék alkotni. Elismert lenni. Szeretek, gyűlölök, és félek. De sosincs lehetetlen. Soha ne mondd hogy soha. A gyávaságunkat megunk mögött kell hagyni, hogy továbbmehessünk egy bizonyos úton. Lehet hogy nem a legtisztább, legjobb és legkönnyebb út lesz az, amire rálépsz. De a Tiéd. Minden hibás lépés, minden nehézség amivel szembenézel, és leküzdesz közelebb visza a célodhoz. "Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől."
Soha nem leszek tökéletes. És Te?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése