csináljunk év végi összegzést?
hát ez rövid lesz.

vegyesfelvágott. volt fájdalom, sírás, idegeskedés, düh, önmarcangolás, de ugyanakkor nevetés, öröm, jókedv is. csalódtam így is, és úgy is emberekben, és megismertem még egy tucatot. de amire azért büszke vagyok, hogy többet szerettem mint utáltam, pedig néha könnyebb lenne az utóbbi.

a biológia, kémia és fizika olyan csodáálatos...



...mint beletüsszenteni egy mélytányér heroinba.

2 nap múlva szilveszter. hurrá.
még azt sem tudjuk, hogy hol, de abban már most biztos vagyok, hogy balhé lesz. mindig van. ennek a társaságnak valahogy nélkülözhetetlen a dráma. de hát ez van.
tavaszt akarok. meleget, és adrenalint többek között.





valami nagy őrültséget kell csinálni kéremszépen.

nos, ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy mi a franc baja van ma az emberiségnek.

néha kicsit úgy érzem magam, mint kisegér egy üveggömbben.
mindig gurul, nem kényelmes.

süt a nap, nehogy szomorú légy

süt a nap! emberek! de nem ám csak úgy, hanem hetedhét ágra!
és most így minden más. kialudtam magam. rájöttem, hogy annyira mindegy minden. nem érdekel, mert én szeretek egy csomó embert, és ez így van jól, a többi meg nem számít. vagyis persze, hogy számít, csak már nem olyan fontos.
had legyen egy kicsit jó kedvem.

buy the way.

annyira nem tudom. csak azért néha tudjátok fáj, mert hát miért is ne. én csak el akarok menni messzire. olyan emberek közé, akik... jajj ugyan már, hiszen az emberek annyira egyformák. álmok vágyak meg a többi. mennyivel könnyebb lenne nélkülük.
de igazából nem is ez a lényeg.
nem tudom mi van velem. minden elmúlt. ezt már egyszer leírtam összegzésben, de valahogy nem lett könnyebb.
mindenki azt mondja, hogyha kibeszéljük magunkból ami fáj, sokkal jobb lesz. hát súgok valamit: rohadtul nem. attól még soha semmi nem oldódott meg, hogy járattuk a szánk. azért tenni kell, de van úgy, hogy már nem tudsz. nem rajtad múlik. ilyenkor mi van?
szél szárnyán tovább?

the world is smiling. what about you?

azt hiszem ma inkább kicenzúrázom magam.

nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. nemvagyokideges. akurvaélet.

ó hát persze, hogy nem az zavar, hogy a szüleim már többet szólnak a macskához, mint hozzám, hanem hogy már a macska is szarik rám

néha visszataszítóan direktnek érzem magam.

ha az ember úgy érzi, hogy benne van a gödörben, és nem tud kimászni, csak kapálózik, de ezzel még lejjebb kerül, be kéne látni, hogy a gödör valójában mi vagyunk. a kérdés csak az, hogy felfelé, vagy lefelé akarunk továbbmenni. a megoldás persze pofonegyszerű, legtöbben mégis mélyebbre ássák magukat, háta ott kényelmesebb.









ps.: olyan szívesen lennék madarak röpte. esetleg a szél szárnya.

hirtelen felindulásból elkövetett baklövés.

morzsák

azt hiszem, hogy most egy kicsit jobb lesz nekem itt mint máshol, már a saját lelki nyugalmam miatt is.

a legnagyobb rémálmom így karácsony tájékán, hogy január negyedikén gurulva fogok beérkezni második órára, mint egy kisgömböc.
amúgy jól vagyok

„Jól van ez, csak tűrj. Mint magába
megtérő útján az idő
vagy mint a magát keverő
anyag sok furcsa változása,

olyan vagy. De az én szemem
már sejti, elhagysz hitet és kínt:
mint a szám, hideg leszel, és mint
a fizika, embertelen.

Minden vágytól el fogsz szakadni;
tárgy leszel, s minden, ami fájt,
ha tűz, ha jég, egyforma tárgy,
érdektelen lesz s pillanatnyi;

s számodra végül az egész
világból semmi sem marad, csak
tükörszínjátéka agyadnak,
mely hallgat és befele néz.”

kihívtam a sorsot, csak az a baj, hogy ilyenkor ki is jön...
a mai napról csak annyit, hogy szétfagytunk, elbasztuk, de finom volt a kaja. most meg narancs, csoki és zene.
holnap már karácsony. hurráá. szeretném már végre letudni az egészet, és szilveszterezni, magam mögött hagyni ezt az évet, de szuper, mert valószínűleg lőttek az egész sziveszterezősdinek. fasza. szóval az is lehet, hogy a szilvesztert a szobámban, némi alkohol mellett egyedül töltöm.



ps.: mindíg azok az emberek beszélnek velem úgy mint egy lábtörlővel, akiktől nem várnám. de legalább tudom, hogy merre meddig.

najó. azt hiszem, hogy 3 tábla csoki, egy bahia illatú füstölő, és egy jó forrú zuhany után bátran a világ szemébe köphetek.

ps.: fütyülök rátok.

Azt, aki állandóan védekezik, előbb-utóbb megtámadják.
A tettes nem mindig bűnös, az áldozat nem mindig ártatlan.

kösz jól vagyok.
tegnap. vérvétel, osztálykarácsony. mind a kettő nagyon jó volt (hogyha lehet ilyet mondani egy vérvételre) ajándékozás. basszus annyira köszönöm mindenkinek... nagyon szeretlek titeket :)
aztán város, rohangálás, pepének segítés, meg marximban forraltborozás. nem mondhatnám, hogy rossz volt, csak hideg volt, a cipőm meg természetesen annak rendje és módja szerint beázott. Faustal egymás baszogatása a buszmegállóban meg a buszon.
aztán presszó. én már ott voltam, hogy kérek egy fejlövést könyörgöm.
sajnálom, hogy nem lehetek mindíg olyan, amilyennek látni szeretnétek.

most épp ember, élet és önundorom van.
de mindegy is. ugyanmár. miért számítana itt bármi is? szél által simított test vagyunk, csakúgy mint bármelyik virág.

hóó hóó hóó
végre. ilyenkor minden olyan szép

azt hiszem, hogy megszüntetem a blogom, vagy titkosítom. ha van is olvasó, a bejegyzésk 90%-a összevissza, és érthetetlen. ezt már régóta tervezem, csak soha nem jutok el odáig...
de majd meglátjuk.

gondok vannak... egy háromnegyed órát kellett azon gondolkoznom, hogy mit csináltam én kedden... többet kéne aludni?
viszont szép nap volt a mai. csak ne lett volna ilyen embertelen hideg... megvettem pár karácsonyi ajándékot, meg most így boldog vagyok, hogy bementem marximba, mert bennt volt soksok ismerős, és már hiányoztak... meg van aki még hiányzik is. basszus pedig csak 4 napja nem voltam kinnt maroshegyen. püff...
nem akarok karácsonyt. én szilvesztert akarok. csak még nem tudom, hogy mi lesz... imádom az ilyet. majd előtte való nap. ha egyáltalán megtudom. mert általában ugyebár nekem szólni luxus, meg felesleges, és én vagyok a hülye, hogy nem jártam utána. köszipuszi. ilyenkor érzem, hogy a felesleges ember típus mintapéldánya vagyok.
de semmi baj. túléljük. mint mindent. és most anasztáziát énekelek. once upon a december...
http://www.youtube.com/watch?v=bzM4YOfuCuw
annyira szép.

kodály napok... ha engem kérdeztek, nincs semmi értelme. felforgatják a hetünk, már senki nem tudja mikor lesz tanítás, mikor nem, és kb semmit nem csinálunk, szóval személy szerint én inkább aludnék.
ma meg megjártuk várpalotát. csupán 175 ember előtt égettük le magunkat. nem számít.
nem szerem a karácsonyt, de már megint itt van a nyakamon. felhajtás, tömeg, rohangálás, idegesség, ajándékok, kétszínűség.soroljam még? na ugye.
amúgy nem vagyok peszimista. de tényleg. csak most így ilyenkor minden összejön, aztán ájuldzhatok, járhatok kórházba, de igazából nem lesz jobb se nekem, sem nekik. aludni akarok. azt akarom, hogy végre legyen valami, ami az aminek szánták.
annyira hiányzik minden basszameg




ps.: ha valakit zavar, hogy ennyire összevissza, kicsit sem érthetően, burkoltan és sokszor metaforikusan írok, az szóljon, és meglátom mit tehetek...

megünnepeltük Reni 18. szülinapját a hétvégén. kezdetben nem voltunk benne biztosak, hogy össze fog jönni a dolog, de végül mégiscsak sikerült. volt ott minden. sírás, nevetés, ajándékozás, evés, ivás, táncolás, pipázás, focipályán beszélgetés, felkapás, letevés, féltés, összeveszés, beszélgetés, éneklés, ivás, aludnipróbálás, ujjelvágás. szóval vegyes érzelmek. de összességében nagyon jó volt, és remélem felejthetetlen élményt sikerült adnunk neked Reni :)
amúgy.
most így minden kavarog bennem, ahogy télen ez lenni szokott, és nem tudom, hogy mi legyen. ma nem voltam suliban, szóval volt időm gondolkodni, de csak még rosszabb lett. kell nektek össze-vissza beszélni, nekem meg össze vissza érezni. gratulálok magunknak tényleg.

"little girl, little girl why are you crying, inside your restless soul your heart is dying..."

Valószínűleg mindenki többet várna tőlem. De én kisebb vagyok belül, mint kívül. Nem töltöm ki a szöveteimet, lötyögök magamon, úgymond. Sztereotípiákban gondolkozom és folyton általánosítok. Szóval másom sincs, csak előítéletem és belmagasságom.

szar érzés olyanvalakivel egyetérteni, akivel egyáltalán nem akarsz. még szarabb beismerni, hogy ugyanazt mondta el amit gondolsz. és még sokkal szarabb, hogyha azt a bizonyos embert még csak nem is szereted.

talán egyszer eljutunk odáig, hogy nem hazudunk egymásnak minden második mondatunkkal. de a fejlődés már most is szemmel látható.

Bécsről dióhéjban

nah hazataláltam :) de "ami Bécsben történik Bécsben is marad"
a döcögős kezdet után nagyon jó volt bécs. de annyira, hogy én haza sem akartam jönni úgy konkrétan. a szállás is jó volt, az emberek, és a kisebb nézeteltérésektől eltekintve minden tökéletes volt. najó azért ez túlzás. de este kajak a tanárokkal ittunk meg cigiztünk (persze, hogy minket húztak le :D), pipáztunk, nevettünk meg hülyéskedtünk. jó volt végre kiszabadulni innen, már azt hittem, megfulladok. amúgy meg mi nagyon hülyék vagyunk, mert ugyebár a szobánk a hatodikon volt, az egész épületben nem lehetett dohányozni, és erkély sem volt, csak egy tűz esetére kialakított menekülési útvonal. hát mi okosan meg ügyesen kitaláltuk Renivel, hogy mi márpedig akkor is ki fogunk mászni rágyújtani. a kimászással még nem volt semmi probléma, de bemászni már viccesebb volt. mondjuk én nagy nehezen én betudtam, csak Reni nem. a karácsonyi vásár is szép volt, meg az epres puncs nagyon finom, csak már olyan hideg volt, hogy minden belénkfagyott... este meg hühűű. [cenzúráztam magam] a kanadaiak meg nyápicok. Jordan (asszem így hívták a srácot) nem tudott lehajtani egy icipici pálinkát. pedig mi sorba hoztuk a poharakat, és mutattuk neki, hogy hogyan kell, és még kísérőt is kapott... pedig egyébként aranyos volt.
amúgymeg nagyon szégyenlem magam, mert annyit költöttem, amennyit nem kellett volna... de én szerelmes vagyok a táskámba, és muszáj volt megvenni, és a sapit, meg a pólómat, mert különben nem tudtam volna miben aludni, meg a tesóm szülinapi pólóját, meg pár ajándékot...
és Marcinak köszönjük, hogy ilyen aranyos meg előzékeny meg kedves volt tegnap este. jól esett szerintem mindenkinek :)
utoljára még annyit, hogy Szidi, én melletted állok, és ha ebből az egészből pletyka vagy szidás lenne, akkor kiállok melletted, mert nehogymár. amúgy sincs közük hozzá. :)
szeretlek titeket!

most az elkövetkezendő egy hónapot legszívesebben végigaludnám, téli medve módjára. mosolyogjon helyettem más. basszanak át másokat. én már meguntam.

helóbeló. megjöttem.
elmentem Petőfibe. aztán úgy másfél óra után eljöttünk. de már nem volt se sültgesztenye, sem kürtöskalács a karácsonyi vásárban. úgyhogy a plázán átsétálva a dürümöshöz lyukadtunk ki, dürümböltünk pár sort, aztán mindenki a maga útján.
egyébként már nem tudom eldönteni, hogy a világ teszi ilyen szemétté az embereket, vagy a szemét emberek teszik ilyenné a világot.

csak egy gyors helyzetjelentés.
holnap megyünk Bécsbe. hurrá. azaz nem. igazából ez az egész számomra már elvesztette a varázsát. nem érzem azt a kellemes izgalommal teli várakozást, mint amit ilyenkor kellene. ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy jó lesz.
most meg mindjárt indulok a petőfi moziba Márk vizsgakoncertjére. ha végül elmegyek. mert ott motoszkál bennem valami, ami nem akarja, hogy elmenjek. női megérzés, vagy paranoia? meglátjuk...

hát akkor írjunk a hétvégéről.
a szombat kicsit sűrűre sikerült. reggel irány a pesti kórusverseny. semmi hanggal, hurrá. de buszon beszélgettünk Rebivel Szidivel meg Ritussal, és olyan dolgok derültek ki hogy hűű... minden annak rendje és módja szerint lezajlott, mint minden hasonló alkalommal, leégtünk, és haza is jöttünk. aludtam kb 2 órát, aztán mentem be a városba találkozni a többiekkel, hogy menjünk fezenbe escape meg irie maffia koncertre. éééés ott volt Szabi, akit már nagyon régen láttam, és már hiányzott, és jó volt beszélgetni. amúgy meg tequilázós, sörözős, ugrálós, csikizős, elfáradós, fantasztikus este volt :)

a mai nap legjobb momentuma pedig a vécében vizipipázás volt, azon bellül is, mikor Vikivel kiléptünk a fiúvécéből az összes szem ránk szegeződött, és... hát igen... látni kellett volna azokat a fejeket :D
azthiszem ennyi bőven elég volt erről.

annyit tennék még hozzá, hogy az az ominózus nem várok el már semmit érzés megmaradt. és nem alaptalanul.

elalvós nem alvós, olasztémazárót írós, de mégsem odafigyelős reggel volt a mai.
a napnak nem sok értelme volt. bennt voltunk negyed 6ig csak azért, hogy elénekelhessünk kb 10 szülőnek 4 kórusművet. hát gratulálok.
najó azért volt pár jó momentum, mint levelek, Sz. harca a csokiért, D. kíváncsisága, S.álma (ááá), és persze a mandarin-héj csata.

tudjátok, nem olyan könnyű mindig mosolyogni, vidámnak lenni, és a legjobb formámat hozni mint azt hiszitek. sok minden kavarog bennem, de az utóbbi hónapokban ez minden csak nem öröm avagy boldogság. tudom, hogy általában úgy gázolhattok át rajtam, hogy még csak a szemem sem rebben, de néha én is besokallhatok. elegem lehet abból, hogy mindez nektek egy jó poén. megszokott napi rituálé.
és mindenki elvárja tőlem, hogy mindig, a nap 20 órájában olyan legyek amilyennek látni szeretne. néha azon is el kéne gondolkozni ilyenkor, hogy ugyanolyan érző lény vagyok, mint bármelyikőtök, és attól nem lesz sem jobb sem könnyebb, ha mosolygok, és úgy teszek mintha minden rendben volna. talán nektek igen, és csak ez az ami számít.

"Meg kell magad erőltetni, jókedvűnek kell most lenni.
Át kell magad rágnod rajta, át kell rajta magad látni.
Át kell kicsit lényegülni, máshogyan kell hozzáállni,
fel kell vállalnod magad és kész, ezt be kell most vállalni!

Lehet kezdeni ásni, lefelé orientálódni.
Lehet kezdeni várni, hogy el fognak teleportálni.
Nem fog tudni megoldódni, olyan nagy lesz az iram.
És nagyjából kirajzolódott már hogy hol mitől mi van."

Timi, ha ezt olvasod, gondolj arra amit a dohányzóban mondtam, és ha legközelebb olyasmik jutnak az eszedbe, gondolj bele, hogy mit miért csinálok.

most mindössze annyiban vagyok biztos, hogy még ma meg kell írnom egy angol önéletrajzot, és egy töri esszét. ez a hétvégét úgy ahogy van, valaki ellopta...
amúgy rólam továbbá most tudni kell, hogy egy szemüveges mona lisa vagyok egy 66 éves hapsi szerint, ergó ronda vagyok, és nincs szemöldököm?
mondtam már, hogy utálom a vasárnapot? a legszarabb nap a héten...

"mindenütt jó, de messze a legjobb..."

"mindenütt jó, de messze a legjobb"

néha én is megunhatom, feladhatom, átértékelhetem nem?

"nem számít rólam mit hiszel, hidd el, hogy sosem hittem el..."

leltár

minden változik... szóval ideje egy kis összesítést írni az elmúlt több mint egy évről.
nagyon sok minden hiányzik. rengeteg dolog.
hiányoznak azok a felszabadult, vidám és boldog délutánok a Géza szobornál, és a pelikán udvarban. talán akkor voltam a legboldogabb.
hiányzoznak a ment&másképp próbák.
hiányoznak azok a délutánok, mikor Ádinál pipáztunk.
hiányzik a nyár, az hogy Marcival annyit nevettünk, baromkodtunk, beszélgettünk, és minden...
hiányoznak az emberek, az érzések, a beszélgetések, nevetések, szörpözések, zsongizások...
és annyi embernek köszönetet kell mondanom. nem fogom tudni meghálálni, hogy így törődtetek velem. Bandinak, Anitának, Ádinak, Marciknak, Zsoltinak, Mártinak, Reninek, Timinek és a többi osztálytársamnak, és mindenkinek mindenkinek akit csak ismerek. nem tudom mi lenne velem nélkületek :)

egyébént meg félek. ha rájövök mitől, majd szólok.

"just because everythings changing doesn't mean it's never been this way before"

néha elgondolkozom rajta, mi lenne ha nem lennétek... :)

még 22 nap

írjunk a téli depresszió ellen színessel!

szánalmas, hogy az emberek meddig le nem tudnak süllyedni azért, hogy valaki foglalkozzon velük.

aki másnak vermet ás, előbb utolérik mint a fától az erdőt.

hát ejj. úgy tűnik nyertek a drogosok. bár még 14 óra hátra van a szavazásból, szóval most írjatok, vagy hallgassatok örökre.

így kb fél 12-kor citromot rágcsálva furcsa, de nem igazán tudom összeszedni a gondolataimat. szóval most arra használjuk a blogot, mint minden más ember. napleírás.

több okból is -amiket had ne részletezzek- reggel nem keltem fel, hogy bemenjek marximba. mondjuk tegnap meg tegnapelőtt sem, de ez már részletkérdés. szóval tea, mesenézés, nyugodtan üldögélős reggel. a kórus előtti lyukasórában átmentem gombába cigiért Timivel, és kivel találkoztunk? na kivel? hát Zsoooltival. régen láttam, már hiányzott. beszélgettünk, restiben ültünk aztán mi visszamentünk a suliba, ő meg elment beoltatni magát H1N1 ellen. a kórus a szokásos szenvedés és rekedtre éneklés ment, ami után elindultam maroshegyre. aztán elgondolkoztam rajta ne menjek e mégiscsak haza, mert persze idő közben az esőnek is el kellett kezdenie zuhogni, de pont emiatt el is vetettem az ötletet. a buszmegállóban ült mellettem egy kisfiú, aki lelkesen magyarázta az anyukájának, hogy nem jó, hogy ilyen sok autó van, mert rongálnak "valami pajzsot ott fenn", és emiatt majd több ezer év múlva nagyon meleg lesz, és mindenki meghal. ami igazából csak azért vicces, mert a fiú olyan típusnak látszott, akki 20-30 év múlva mindenhová autóval járó, folyton mindenkire ráduduáló bunkó aktatáskás férfi lesz. namindegy. szóval presszó, Ági néninek cigivevős, nagyott röhögős, Gebével megfagyós este volt. visszajöttünk a városba, és én meg haza. semmi kedvem nem volt sem veszekedést hallgatni, sem műhelyben ülni. szóvalígyhátt itt vagyok, és pusztítom az agysejteim a plants vs zombies-al.
és egyébiránt próbálom a szanaszerte heverő dolgokat gondolattá formálni, hogy legalább egyetlen egy értelmes mondat szerepeljen ebben a bejegyzésben, de nem igazán megy...

úgyhogy inkább megyek bioszt tanulni.

tudjátok, most kéne jönnie annak a jelenetnek, mikor kiiszom az utolsó korty kávét a csészéből, megemelem a kalapom és továbbálok. tétovázok. szeretnék még egy utolsó pillantást vetni mindenkire. hogy magamba véssem a vonásokat. nem minthogyha ez sokat segítene.
a vicces az, hogy pontosan tudom, hogy hová mennék.

lehet, hogy sok ember vesz körül, de az még nem jelenti azt, hogy nem lehet magányos. mindenki az.

én igazából azért írok, hogy kiderítsem, mit is gondolok valójában...

tél illata van a kabátomnak. ez elkeserítő

ami még elkeserítő, az az, hogy valakinek kipattant a fejéből ez a pártrádió dolog, miszerint vonjuk össze a danubiust meg a sláger rádiót, és legyen helyette valami politikai lófasz. hát ehhez is csak gratulálni tudok.
http://www.hallgatokaradioert.com/tiltakozok.php

amúgy nem panaszkodhatok.
ma találkoztam Mártival, mert már nagyon hiányzott, és szeretem. sétáltunk, és beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk, és beszéltünk. köszönöm neki.
már csak három nap, és vége a jó világnak. minden visszatér a szokásos kerékvágásba. egy valamit kivéve.
de most félek.

érdekes. rájöttem, hogyha elveszteném magam, egy kicsit mégiscsak hiányoznék nekem...

egész tartalmas volt ez a nap
reggel, akarom mondani délelőtt mentünk öreghegyre, hogy leforgassuk végre azt a filmet, amit médiára kértek. háááát... röhögtünk, kacagtunk, hahotáztunk, mosolyogtunk, nevettünk nagyon sokat. jó volt.
délután meg megint presszó. kártyáztunk, beszélgettünk, trükköztünk, kitúrtunk, betúrtunk, feküdtünk, szerveztünk, és végtére is -mivel ez lenne a lényeg- itt is jól éreztük magunkat.
végre egy nap, mikor nem volt veszekedés, nyugalom volt, meg béke.
ilyet még sokat

A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.

mindíg, amikor erről beszélsz, én csak egy valamit szernék elmondani. mégpedig, hogy kimondhatatlanul sajnálom. mégsem teszem. másokkal ellentétben, nem, nekem nem élvezet ezt a bizonyos mártír szerepet játszani. csak néha nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy biztosan tudom, az én hibám. pedig tudhattam volna. tudnom kellett volna.

ha nem tudok megmenteni mindenkit, legalább azt áruljátok el, miért van szükség erre.

presszózós este volt megint.
erősítő, párnacsata, csikizés, tekerős gyűrűvel eljegyzés, kocsikázás, sajtburger, háromágú.
köszönöm.
kedden meg Mártizok. hiányzol babám :)

az embereket nagyon könnyű boldoggá tenni. de akkor miért szomorú, dühös, ideges mindenki? értékeljétek az apró dolgokat is basszátok meg!

megint én voltam a rossz és a gonosz ribanc, aki nyilvánvalóan megdugatta magát a próbaterem szőnyegén. ójeee. de semmi baj. megbeszéltünk, bocsánat is lett kérve. csak kicsit unom már, hogy mindíg én vagyok az ilyenek célkeresztjében.
viszont nem írtam meg az olasz dogát, ami jó.
és megint okos voltam, meg lehet tapsolni.
és könnyesre röhögtük magunkat Krisztával. jó volt.
viszont most fárad vagyok, holnap korán kelek, és igaz ami igaz, megtette a hatását az a két körtés pálinka is, ami az este lecsúszott...
köszönöm. szeretlek titeket.
és szalci, nincs semmi baj, mindenkivel megesik, felejtsük el a dolgot :)

tépődjünk el kicsit a világfájdalomtól meg a problémáktól. az élet megy tovább.
ősz van, és mint az várható ilyenkor, esik az eső, meglátszik a lehellet, a reggelek és az esték egybemosódnak. ilyenkor kéne elvonulni téli álmot aludni, de mint már mondtam, az élet megy tovább, nekünk is mennünk kell, de nem kell pánikba esni, mert majd amikor már mindenki úgy érzi, hogy nem bírja tovább, elkezdenek rügyezni a fák, és a nap is kisüt, magunkba szívjuk a friss levegőt, elraktározzuk a napsugarak melegét ínségesebb időkre. jut eszembe. szóljatok rám májusban, hogy tegyek el pár befőtt tavaszt jövő őszre.
a suli is megy tovább. nincs kifogás, pardon, csinálnunk kell, hisz ez a dolgunk.
ma etikán a házasságról beszélgettünk. sajnálom, hogy egy-két-három bizonyos ember nem volt ott. lehet, hogy tanulhattak volna belőle.

szeretnék egyszer egy fél órát, amikor nyugodtan hátradőlhetek és nem kell senki és semmi miatt aggódnom. úgyhogy hahóó sors vagy isten vagy bánom is én mi, egy kicsit légyszi... nem cipelhetek mindent egyedül. vagy túl sokat kérek?

"olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. és hogy miért? mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. te magad vagy a homokvihar. annyit még megtehetsz, hogy elszántan törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. ebben a viharban nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél. képzeljük csak el.
[...]
ezek mindig ott rejtőznek a mélyben, mint valami sötét víztócsa. általában valamilyen ismeretlen helyen lapulnak, de ha eljön az idő, hang nélkül kiáradnak, hideg érintésük átjárja minden sejtedet. te pedig belesüllyedsz ebbe a kegyetlen áradásba, és ott fulladozol. kínodban felkapaszkodnál a mennyezeten lévő szellőzőnyíláshoz, csak hogy friss levegőhöz juss. de még ott is csak száraz, kaparó a lélegzeted, égeti a torkodat. víz és szomjúság, hideg és forróság egymással szembenálló elemei egyszerre, egyesült erővel támadnak ellened.
hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak az egész kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül. ha viszont nem akarsz hallani semmit, ott zúg szakadatlan a jóslat a füledben. valahol a fejedben megnyomnak egy titkos kapcsolót, és a hang belülről szólal meg.
olyankor a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová egy sötét helyre. az eső pedig tovább veri a folyót. ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. úgy van, ilyen az én szívem is."

(Murakami Haruki: Kafka a tengerparton)

az elkövetkezendő napokban kérlek ne szóljatok hozzám. ne kérdezgessetek erről se most, se máskor. tegyetek úgy mintha nem is léteznék. ígérem pár nap múlva összeszedem magam, és minden olyan lesz mint régen, de most addig egy kicsit had legyek önző. nem kell segíteni. nem kell megérteni. majd rendbe jön minden. köszönöm.

képtelen vagyok monotonosítani magam. egyszerűen nem megy. mindig kell csinálni valamit. tanulni, menni, mosolyogni, segíteni, telefonálni, szeretni, gyűlölni, nézni, látni, hallgatni, beszélni, futni, sétálni, elmerülni, felevickélni, írni, olvasni, fizetni, kérni, kapni, adni, sírni, rongálni, építeni, élni, meghalni. igaza van annak, aki azt mondta, hogy az életnek pont fordítva kellene lennie. a halállal kéne kezdeni. aztán jöhetnek a nyugdíjas évek. utána dolgozni 40 évig, megfiatalodni, kiélvezni a maradék idődet. mindent. majd magzatként teljeskörű ellátásban élni 9 hónapig, és orgazmusként végezni.
érdekes. annyira unom, hogy az emberek mindíg ugyanazon a síkon mozognak. mindíg egyvalamire fókuszálnak, és akörül forog az egész nyamvadt kis életük, hogy ha majd az összedől, ne legyen hová bújni. és én is kibaszottul ezt csinálom. már magamat is unom.
nobody said it will be easy

nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem.
nem!

komolyan elmegyek rendezvényszervezőnek.
pörögpörögpörögpörög. búgócsiga.
érdekes módon mindíg azokat az embereket vonzzuk a leginkább, akiket legszívesebben messze elkerülnénk. miért van ez? talán így vagyunk beprogramozva? vagy ez valamiféle dac, hogy akkorisakkorisakkoris. szólok, ha rájöttem.

és miért van az, hogy a már 3 emberről tudom, hogy velem álmodtak, és nem sakkoztunk... :'D tényleg vicces.

nem bírom nézni, hogyha valaki sír. nem tudom elviselni, ha valaki ki van borulva mellettem. miért veszek észre minden kis apró dolgot az emberek szemében? miért nem vagyok elég ahhoz, hogy megoldjam az emberek gondjait? pedig hogyha most felajánlanák nekem, hogy az összes ember a földön boldog lesz élete végéig, de cserébe nekem most meg kell halnom, mosolyogva mondanék igent. ez a legkevesebb.

talán azért akarok pszichológus lenni, hogy elmeneküljek a saját problémáim elől? vagy azt remélem, hogyha mások életét egyenesbe hozom, attól nekem is jobb lesz?

ideje lenne felnőni végre.

...de el nem tűnök, amíg el nem zavarsz,
és nem kapsz semmit, amíg mindent akarsz...

tudjátok milyen érzés mikor fejbevágnak egy ütővel, majd egy rózsaszín bundájú szőkés-vörös hajú jegesmedve fölényes mosollyal átlép rajtatok?

talán most egy másik, párhuzamos dimenzióban már rég lefeküdtem aludni, vagy éppen egy teljesen másik portálra írok, esetleg ott még maradt narancslevem.
talán ott nem kell ezerszer elmondanom valamit, hogy megértsék, nem kell üvöltenem, hogy meghallják, és tanulnak az emberek a hibáikból. nem akar mindenki mindent megmagyarázni, és a szavaknak súlyuk is van, nem csak jelentésük. ott az empátiát és a segítőkészséget értékelik, és az őszinte embereket sem ássa alá senki.

Nehogy azt hidd, hogy a tehénlepények kerülgetése
Élvezetet okoz nekem...

most minek sajnáltassam magam? nincs nekem erre időm.
néha azon gondolkozom, hogy miért nem értem az embereket. miért kell folyton veszekedni, hisztizni, erőszakoskodni, kiabálni? attól semmi nem lesz se jobb, sem egyszerűbb.
de többet nem teszek szívességet. mert még félre leszek értve. nameg nem szeretek hazudozni.

az a helyzet, hogy jobb lenne nekem nagyon sok mindendől kimaradni.

mindenki hülye körülöttem, csak én vagyok helikopter?

akkorát csalódtam, amekkorát csak lehetett. igazából tudnom kellett volna. hogy lehet valaki ekkora egy utolsó seggfej? miért kell mindenkit aláásni? hazudozni? jól esik neki, hogy mindenkit elmar maga mellől? hát úgy néz ki igen. az élete az önsajnáltatás. tudok gratulálni. holnap vagy az asztalt borítom rá, vagy a kávém. de a legjobb megoldásnak az tűnik, hogyha meg sem látom.

megjártuk erdőbényét. iszonyatosan sok csillag látszik, gyönyörű, és nagyon finom a bor. (mily meglepő egy tokaj melletti falutól)
ollári lárilári ollári lárihó.
mindenesetre érdekes volt. nem szeretnék mindent részletezni. volt ott kiborulás, sírás, kétségbeesés, menekülés. de volt csillagnézés, borozás, berugás, varázsló, sóderkupac, hideg és prodigy.

vissza szeretnék feküdni az útra, és csak bámulni a csillagokat.

nem szabad félnem. a félelem az elme gyilkosa. a félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. szembenézek a félelemmel. hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. és amikor mögöttem van, utána fordítom tekintetemet, és követem az útját. amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam. és én pont ettől félek.

-elnézést... hát tudja tegnap este történt egy kis baleset, szóóval...
-ééértem értem nem kell folytatnod, azonnal felszólok egy nővérnek.
tyűűűha. hát izgalmas volt.
nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
nem én voltam na.

viszont jó tudni, hogy vannak még normális segítőkész, és gondoskodó pasik a világon.
vagy csak a saját seggét/pöcsét védte?
örök rejtély.

már néha kezdem azt gondolni, hogy jobb lenne mindenkinek (de önző módon főleg nekem), hogyha apácarendbe, vagy legalábbis remetének vonulnék, mert már belefáradtam abba, hogy különféle emberek gyerekes vitáit hallgassam, a nagy büdös semmiről.
és többek között azthiszem megint elbasztam mindent amit csak lehetett, szóval érik a tarkólövés.
és még csak kedd van. ha már ezt a két napot ilyen fergetegesre meg tudtam csinálni, bele sem merek gondolni, hogy még hátra van a hét nagyobbik része.azon gondolkodom, hogy az lenne e jobb, ha megutáltatnám magam az emberiség még fennmaradó részével is, vagy leülnék egy csendes sarokba, és várnék egy jó 10 évet míg elmúlik ez a mostani agymenésem. jókérdés.
de hű
hogy lehetek ekkora marha? én ezt már kajak nem tudom kibogozni.
már átlátok rajtam, de nem látok belém.
és ez így nagyon nem jó.

viszont

szeretném ha végre megcsörrenne ez a kibebaszott telefon. ez nem célzás. á nem, dehogy.
de ettől függetlenül felhívhatnál úgy merő véletlenségből.

ha most felülnék az első vonatra, és elmennék a világ végére, a lehulló falevelekről akkor is ugyanaz jutna az eszembe.

szeretem az esőt. lemossa a cukormázat, és hirtelen minden más lesz, valahogy igazibb, mégis szomorúbb és megtépázottabb. az emberek búskomorak, lehangoltak, a házak romosak és szürkék. ilyenkor talán a szivárvány a bocsánatkérés mindezért.

csákvár. fellépés. rohanás. 4 ember a 11-ből. de jó volt. végül. viszont, ha még egy ilyen jelenet lesz, én sarkon fordulok, és rám többet ne számítsanak. lehet engem hülyének nézni, meg kiröhögni, de egész buszúton az a bizonyos poe idézet volt a fejemben. "soha már"
túlsokirodalom.

[viszont Reni örülj, készülnek az egyperces kis írásaim.]

tegnap délelőtt például a csigák jutottak az eszembe...

most éppen fáradtnak, csalódottnak, örülősnek, várakozósnak, és üresnek érzem magam.
szóval rájöttem, hogy miért tátong nagy űr a fejemben, azzal kapcsolatban, hol tanuljak tovább. túl sok mindent csinálnék szívesen, és nem tudok rábökni egyre, -mint a legtöbb ember- hogy igen, te vagy az!
hát egyéni szocprobléma.
viszont van egyenesen kanadából eredeti juharszirupom. menő vagyok?

csóközön a rekedtre röhögött torokgombócnak!

üzenet a palackban

Itt vagyok, az elhagyatottság harmincadik
szélességi, a szégyen
századik hosszúsági
s a fogat szorító dac
végső magassági fokán, valahol messze vidéken
és kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.

itt nyitottam ki az irodalom szöveggyűjteményem.

szeptember elseje. hurrá. 3. év, harmadik ofő. de legalább ő jófej. egész nap úgy éreztem, hogy nekem nem ott kéne lennem... ez így nincs jól.. de aztán csak túllendültem a holtponton, és jöhetett a szörnyülködés a temérdek mennyiségű órán. a nap hátralévő része a többiehez képest, szinte elsuhant.
város-->maroshegy-->presszó-->gebe-->dárc-->biciklizéés-->halfigyelés-->kődobálás-->pepe-->zsongi-->spar-->buszmegálló-->márk-->itthon.
én meg a gyros :)

Fehérvárcsurgó, nyárzárás 2009

itt a vége fuss el véle.
tegnap (azaz vasárnap) felkerekedtünk, hogy lemenjünk fehérvárcsurgóra Gebéék telkére rendezni, egy utolsó nyárzáró összejövetelt. A társaság 3 csapatra bomlott. Gebe, Barbi, Tibi bácsi és Ági néni előbb lementek kocsival. Szabi, Marci és én utánuk mentünk a 13:40-es busszal, Bandi, Anita, Pepe, Kriszta és Márk meg még később jöttek. úgy döntöttünk, nem várjuk meg őket, nélkülük megyünk a Galyavölgybe. hát az egy gyönyörűszép hely. tényleg. sétáltunk az erdőben, ültünk a tóparton, majd visszafelé következett a "dobálja mindenki bogánccsal sütit" című játék. hurrá. örültem. mire visszaértünk, a többiek már ott voltak. nyársat faragtunk, tüzet gyújtottunk, gitároztak, ettünk, nevettünk. aztán lementünk a víztározóhoz, mert Marci okvetlenül fürödni akart. csak 3-an voltak vele együtt bátrak, és mentek be, méghozzá Gebe, Bandi és Pepe. ki hitte volna? még rezonáltunk ott egy sort, azán mivel már tényleg ránksötétedett, visszaindultunk. nah itt történt az este egyik legviccesebb momentuma. mi mentünk elöl. sötétvolt. előlünk meg eltűnt az út. bementünk a susnyiba páran, és akkor megláttuk, hogy ni, ott van mellettünk. Pepe elkezd szaladni felé, de egyszer csak puff... a fűtől nem látszott, hogy ott bizony van egy árok... Pepe elterült, mikor észrevettük, mindenkiből kitört a röhögés. mikor végre-valahára visszaértünk, beindult mindenk. énekeltünk, nevettünk, beszélgettünk ésatöbbi. viszont azt már tudom, hogy ilyen kombót legközelebb nem csinálok mint most. nemtúúljó. sőt. off. viszont nagyonnagyon köszönök mindenkinek mindent, főleg Pepének. mondjuk reggel a telefonjára kelni, nem túl szívderítő, de mivel ugyanolyan jó seggünk van, megbocsájtom :'D. a többiek még ma elmentek megmászni egy hegyet, mi pedig (Ancsi, Bandi, Marci, Pepe és én) hazajöttünk. őszintén szólva nagyon szívesen maradtam volna, de holnap évnyitó.
fittnek kell lenni.
jah és Encsi: holnap nem lesz spiccrumozás. legalábbis részemről biztosan nem. most egy ideig elég mindenből ami szédít. pár hét szünet.

prüttypruttypuff.

nincs ez így jól emberek
de nyertem dartsban. meg lehet tapsolni.
az idő túl gyorsan fordult őőősziesre. ez nekem nagyon nem tetszik, mert túlságosan is kihangsúlyozza, hogy nemsokára itt a szeptember. még három nap, aztán heló. szeretném azt hinni, hogy jó lesz. hogy ezegyszer tartani fogom magam ahoz, amit elterveztem, de ismerve magam, kezd hiú reménynek tűnni. néha annyira szeretném, hogy ez az egész ne így legyen. lőjetek ki az űrbe. talán az oxigénhiány segít rájönnöm, hogy mi az ami fontos.
tegnap este verseket olvastam.


"Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!"

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak."

ez itt mind Radnóti

tegnap végre kicsit jó volt.
lemetnem próbaterembe, és nem volt lennt senki... najó de. Marci... dehát mindenki azt ígérgette, hogy ott lesz, szóval nem értettem. de mindegy is, leültem Marci mellé beszélgetni, elhangoltam a gitárját, atzán filmetnéztünk. Truman-t. de valami elképesztően jó aaz a film. tényleg. tessék megnézni. A film háromnegyede felé lassan kezdtek beszálingózni az emberek, úgy mint Gerhard, Bori, Öcsi, Barbi meg Gebe, aztán később befutott Márk, és a kicsit pityergő Kriszta is. Mi végignéztük a filmet, majd elkezdtük az egy makulátlan elme örök ragyogását. Nah az az amit már nem tudtunk végignézni, és nekem igazság szerint már mennem kellett volna, de Marci nem engedte, aztán még a cipőmeg is eldobta, és folyton visszanyomott a székbe. 9 után valamennyivel eljött a záróra (véégrevalahára, bár a buszt már lekéstem), úgyhogy elindultunk. Marci is jött velem, ha már miatta késtem le a buszt. és őszintén szólva nélküle fele annyi ideig sem tartott volna hazaérnem :D. csak ő rétnek akart menni. hátjó... bár nem szeretek a töksötét nagyréten átvágni, de ő tudja. szóval mentük. először csak szolidan leöntött... futott is előlem, én meg utána, aztán azzal szórakoztunk, hogy lelökjük egymást az ösvényről, aminek következtében kb negyed óra múlva már azt sem tudtam, hogy előre, vagy hátra megyek, aztán egyszercsak elkezdtünk birkózni... aztán már fűvel dobáltuk egymást. nah az határozottan vicces volt. aztán nagy nehezen jó pár löködés meg rohanás és hapardálás után visszaértünk a városba, aztán elváltak útjaink. de jó volt. ez most jól esett.
jah és remélem a vasááárnap összejön. nagyon ajánlom...
és most úgy prütty, mert fáj az oldalam ahol a gebe is megharapott, és ideges vagyok, meg félek is. nem tudom mi lesz, azt tudom, hogy én azt a valamit biztos, hogy nem akarom.

A folyamatos beszéd nem feltétlenül kommunikáció.

én -a legtöbb emberrel ellentétben- nem akarom, hogy a dolgok úgy legyenek ahogy lenniük kell. én azt akarom, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy én azt elterveztem. nem tűrök semmiféle isteni beavatkozást. (emberit, meg mégúgysem.)

nah produkálni kellene valami tartalmasabb bejegyzést, mint a legutóbbiak...
most döbbentem rá, hogy voltaképpen nagyon szeretem a bátyám, és hiányozni fog a hülye feje, amíg keszthelyen lesz.

nem szabad az ablakban cigizni.
nem szabad akkor cigizni, mikor a bátyám jön hazafelé, mert nem mindíg fogom tudni eldugni.
és egyébként meg egyáltalán nem szabad cigizni.

jut eszembe. tapsot érdemlek. hajnali 2-től egészen 10-ig aludtam. rég volt már, hogy nyolc órát végigaludtam. egész jó érzés.

este hazafelé menet figyelni kell, hogy megfelelő számú árnyékom van-e, és velem egyszerre lépnek-e.

ennyit a tartalmas bejegyzésről...

VEGYÉL EMBERSZÁMBA!

kösz.

0123456789öüóqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnm,.-
és ez még mind semmi.

nem is mi lennénk, ha nem tegnap este kezdett volna el szakadni az eső... délután átmentem Ancsihoz, aztán le marximba. Szalcit hazaküldtük átöltözni, és mivel szakadt az eső, bennt maradtunk, és indítottunk a szokásos tequilával, bár itt drágább mint hb-ben (jó tegyük hozzá, hogy Adrián felajánlotta, hogy ha táncolok, vagy ha még lejjebb húzom a pólóm, akkor megkapom ingyen..) volt egy kis incidens a gázsprével és bizonyos habtestű egyénekkel, de szerencsére nem történt semmi komoly. irány hb. szarrá áztunk, a tetejébe nekem a papucsom is elszakadt, de azért a jókedv megvolt. koktéloztunk, ettünk, nevettünk, beszélgettünk, aztán mikor a fiúk megjöttek, én mentem.
itthon pedig rájöttem, hogy a szüleim még mindíg nem értenek semmit.
éjjel még beszéltem Ancsival és Bandival, mert megint balhé volt... itt igazán az a baj, hogy nem tudok segíteni.
szívesen elfutnék magam elől

önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom.önuralom!


nem megy ez nekem....

mit jelent, ha az embernek kellemesen bizsereg a bal nagylábujja?


holnap megint megyünk a lányokkal "csajpartizni". az alapvető terv az volt, hogy kiöltözünk pöttyös pörgős szoknyába és elmegyünk valami igazi retróbálba, ahol csavard fel a szőnyeget-re, és más hasonló számokra fogunk egész este táncolni, de ez úgy néz ki ugrott. csak az alba bárban van ilyen est holnap, és szerintem egyikünknek sincs túl sok kedve oda menni, plusz nem lenne túlságosan olcsó mulatság. de így is kicsípjük magunkat, aztán lesz ami lesz. hb-ba mindenképpen megyünk, aztán utána meg eldöntjük, hogy hogyan tovább. jól fogjuk érezni magunkat így is, úgy is.
de üdítő változatosság, hogy a mai plázában való pöttyös felső vadászat közben rájöttem mit is akarok. lehet, hogy ezt még meg fogom bánni. lehet, hogy holnapra már meg is fogom gondolni magam. de egyenlőre kiélvezem, hogy sok idő óta először végre sejtem merre kellene indulnom. jó érzés higyjétek el!
a mai vadászozás Timivel Pókerrel és Szabival viszont ugortt. előre és utólag is bocsánat, meg jó szórakozást meg minden. szeretnék ott lenni, de majd bepótoljuk.

a tüzijáték is megvolt, egyedül se voltam. miközben hallgattam a durrogást, és néztem a fényeket, arra gondoltam amit ma Bandi is mondott, és ami újra és újra előkerül. minden ember egyedül hal meg. talán ez teszi olyan félelmetessé.

we all deserve to die.

itt van augusztus 20.-a, ami ha engem kérdeztek, rohadtul felesleges egy ünnepnap.
a szüleim pesten, én itthon, a többiek fogalmam nincs. semmi kedvem egyedül bámulni a tüzijátékot. ilyenkor álldom a tényt, hogy már feltalálták a telefont.

tíz perc múlva éjfél, a falakon megjelenik
az a gúnyos félhomály.
régesrég beszéltem már magamban, de néha
beszélgetnem muszáj.
olyan iszonyatosan egyedül vagyok,
hogy azt elképzelni sem tudod.
köszönöm, hogy rám is vártatok,
de én köztetek megfulladok.

akarod? nem! nem akarod? akarom! ha nem akarod akarom, ha akarod nem akarom!

úgyhogy inkább sütök sültkrumplit, elmosogatok és fütyörészve megválaszolom az élet nagy kérdéseit.

érdekesek az emberek. de már meg sem akarom érteni, hogy a gürizésért, futkosásért és telefonálgatásért miért lebaszást kapok, és nem köszönetet.

csak reménykedni tudok benne, hogy a holnapi fellépésen nem gyulladok fel. necces.

végre nekem kéne irányítanom a saját életem. megyek és eszek egy pohár csokifagyit.

nemtudom.

honnan is tudhatnám?

ma -úgy ahogy terveztük- átmentem Szalcihoz. Pepe autóversenyzett xboxon, mi meg nekiálltunk, és kb fél óra alatt (amihez számoljátok hozzá a cigiszünetet is) összeraktuk nagyjából a mi részünket *pezsgőbontás, tapsvihar és ováció*
holnap is megyek, de a társaság kiegészül Ádival.
végül délután Tibiéknél kötöttünk ki. sokan voltunk ott. Tibi, Barbi, Szalci, Pepe, Kriszta, Márk és egy kicsit Faust is. dárcoztak. elvileg úgy volt hogy csak hatan lehet játszani, szóval én lemondtam róla. aztán kiderült, hogy mégsem. de mivel párosat játszottak, a helyzet lényegében ugyan az volt. ültem és miközben néztem őket, próbáltam gáz halmazállapotúvá válni, vagy legalábbis szugeráltam magam alatt a földet, hátha megnyílik. szerintem mondanom sem kell, hogy nem túl sok sikerrel. közben hívtak Timiék, de mivel a háromnegyed 9-es busszal mentünk vissza a városba, nem láttam túl sok értelmét kimenni a parkba. meg nem is volt hozzá túl sok hangulatom
tehát szóval noshát, a többiek abbahagyták a játékot, és eljöttünk, otthagyva Barbit meg Gebét. innentől már nem nehéz kitalálni a sztorit. hazasétáltam (hát persze hogy mezitláb, ahogy egy igazi hülyefüveshippihez illik), most meg itt ülök. és igazából nem tudok magammal mit kezdeni.

the dreams in wich i'm dying are the best i've ever had.

nem szeretem ha hülyének néznek. tényleg nem. amikor leordítják a fejem egy olyan dolog miatt, amiről én vajmi keveset tehetek. lehet hogy bolond vagyok. és naiv. és nem állok ki sokszor magamért. de ennyire hülye nem vagyok.

nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet, ez után mi vár?

talán velem van a baj. széthullik körülöttem minden, és sokszor úgy érzem, mindenkit elveszítek, pedig annyira igyekszem. annyi mindent megpróbáltam, és annyira sajnálom, az elmúlasztott lehetőségeket, a ki nem mondott gondolatokat, és a hibákat, amiket elkövettem. ilyenkor nem tudom mit kéne még tennem. talán tovább kéne menni. otthagyni a romokat, mielőtt mégjobban maga alá temetnek. viccesen egyszerűen hangzik, mégsem tudom megtenni.

ma lényegében feleslegesen voltam fellépni. ott volt még Szalci és Pepe, de egyikőjüknél sem volt semmit. jade. egy jojó. mindkettem arra számítottak, hogy Barbi ott lesz, de csalódniuk kellett. szóval ott voltunk egy szál poival. segáz. játszottunk, és ötletbörzét tartottunk Szalcival, szóval holnap megyek is át hozzá folytatni. Ádi is kijött. régen nem beszélgettem vele, szóval elmentünk hozzájuk, és nevettünk, és pipáztunk, és jött Bogi is, és ettünk csokifagyit, és le is ettem magam, és voltunk kistescoban, és végülis jó volt. hiányzott, de már ez sem ugyanolyan.

hát ez most ilyen

nem tudom mit írjak. 7 óta fennvagyok. hurrá. úgy volt, hogy fél 9-re kell kimennem vasútra. túl korán ébredtem, szóval még hennáztam egy kicsit, csak unaloműzőként, aztán lassan felkerekedtem. a vasúton sok a fura ember.... közvetlenül mögöttem például a csaj eléggé skizofrénnek tűnt. egy kukának ordibált... azazhogy minden kukának ordibált... meg simán csak magában is... nah én idáig nem akarok eljutni, akármilyen vicces is volt hallgatni. szóval ott ücsörögtem egy beksztrítbojz kaliberű fiúcsapat mellett. egy élmény volt tényleg. aztán befutott Márti, azazhogy gurult. a küldetés annyi volt, hogy kimegyek, és hazaviszem a biciklijét, aztán majd este visszaviszem. szóval ő rohant a vonatára, én meg hazajöttem. és olvastam. és nem tudok magammal mit kezdeni.
félek, ideges és dühös vagyok, meg elegem van.
isten a semmiből teremtette a világot. meg is látszik rajta.

néhány szómagyarázat:

páncél: olyan öltözék, amit azok viselnek, akiknek a szabója kovács.

unalmas: olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson

szövetség: a nemzetközi politikában két tolvaj unoója, akik a kezüket olyan mélyre dugták egymás zsebében, hogy külön-külön már nem tudnának egy harmadikat kizsebelni.

villa: olyan eszköz, amelyet főképp arra használunk, hogy halott állatokat tegyünk vele a szánkba.

egoista: egy rossz ízlésű ember, akit sokkal jobban érdekel saját maga, mint én.

csodálat: annak a tapintatos felismerése, jogy egy bizonyos szemény mennyire hasonlít hozzánk

boldogság: tűnődni mások boldogtalanságán.

szerelem: átmeneti elmebaj. házassággal gyógyítható.

agy: olyan berendezés, amelyről azt gondoljuk, hogy gondolkozunk

ágyú: az államhatárok helyesbítésére alkalmazott szerkezet.

őrült: nagyfokú intellektuális függetlenséggel rendelkező ember.

út: hosszú, keskeny földsáv, amelymentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk.

renovation

hát ja. kicsit kipofoztam az oldalt, beletettem egy csomó felesleges, és voltaképp haszontalan dolgot, de nekem megfelel így. magammal is ezt tervezem tenni. hátha úgy jobb lesz.

szeretném azt látni hogy mentem valamire. hogy annak a rengeteg erőfeszítésnek volt értelme. de egyenlőre néma csend, és hullaszag. de mostmár csakazértsem adom fel. és igenis sikerülni fog. leszarom mit gondolsz. csak a kezem figyeld, mert csalok.

érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb

életművészkedés

délután szokásomhoz híven bementem a belvárosba, hogy találkozzak Encsivel és Rasival. beugrottunk mekibe, aztán zicsiliget. elhoztam a poit amit Encsi kért, aztán elmentünk kistescoba, hogy vegyünk vizet, és utána kimenjünk a palota városi tavakhoz tüzezni. útközben viszont felmerült egy kis probléma...
-Encsi, van nálad kés?
-nincs... és nálad?
-nem jellemző... a kérdés már csak az, hogy akkor hogy fogjuk elvágni az üveget...
ennyiben hagytuk a dolgokat. felmerült, hogy szólunk Marcinak, aki egy köpésre lakik a tavaktól, hogy dobjon már le egy kést... csak hogy egyikünknek sincs pénz a kártyáján...fasza. bementünk tescoba, és beraktunk egy ásványvizet a hűtőbe, majd elindultunk valamit nézni, amibe kitölthetjük a fáklyaolajat. először műanyag poharakat néztünk, de egyrészt egyikünk sen volt hajlandó annyit kiadni rá, másrészt az meg nagyon könnyen olvad... oké. néztünk konzervet, nem is volt olyan drága, de kellett konzervnyitó... elmentünk nézni, de sehol nem volt sima mezei konzervnyitő, csak rohadtdrágák... akkor nézzünk kést... mármár épp eldöntöttük, hogy veszünk egy 300 ft-os kést, mikor megláttam egy szompatikusan csomagolás, címke, meg minden nélkül. összenéztünk encsivel, majd az a bizonyos kés, egy tizedmásodperc alatt elsűlyedt a táskájában, mi meg kacagva visszamentünk a vizünkért. mikor kiértünk a boltból tört ránk az az igazi röhögőgörcs, hogy bazdmeg, mi loptunk egy kést... XD
kimentünk a tavakhoz, poiztunk egy kicsit, aztán elmentünk a tóhoz lábatlógatni, mert nem lehetett kibírni azt a tikkasztó hőséget. fröcsköltünk, nevettünk, aztán visszamentünk, hogy oké, akkor gyújtsunk egyet. később volt egy kis szivatással tarkított történtet, de végül csatlakozott hozzánk GerHard meg Gebe, aztán Bandi is. zsongiztunk, zenéthallgattunk, beszélgettünk, aztán mikor már nevetségesen sok volt az egy négyzetméterre jutó szúnyogmennyiség, elidultunk. Bandi és Gebe haza, mi meg Marximba. nem sokat voltunk bennt, épp hogy ittunk valamit, aztán ki-ki ment az útjára.
a mai nap tanulsága: tundunk mi élni XD

(egyébként köszönjük a hozzájárulást annak az embernek, aki leszedte a csomagolást a késről. nélküle ez a kibebaszottul jó nap nem valósulhatott volna meg :D)

baseball.

péntek.
megint hasonlőan kezdődött a nap, mint az előző. átsétáltam Timihez, ő lejött, és elindultunk Marximba. beszélgetülősen, punnyadósan és olvadozósan. később csatlakozott hozzánk Anna, számomra két ismeretlen srác aztán Gábor is. én hazamentem, aztán vissza Timihez. kicsit fetrengtünk az ágyán, majd elindultunk baseballra. úgy indultam, hogy csak nézem, ahogy játszanak. persze... ahogy a naiv kislány elképzelte. egy ideig tartottam magam, de csakbeálltam. és élveztem. nagyonjóvolt. aztán Zoltán kitalálta, hogy most játszunk valami mást. szóval vizibombás játék, uccuneki. de megúsztam szárazon. fél 9 felé elindultunk haza, azaz Timihez. néztünk showder clubbot, aztán én elindultam haza, Timi meg Stefibe. ez a nap is szép volt, és most örülök hogy soksok időt töltök Timivel, főleg ha jövőre összejönnek a pesti tervei... hiányozni fog.

kürtőskalácsozás

csütörtök.
hátigen. minden úgy kezdődött, hogy Márti elhívott hozzájuk kürtöskalácsot sütni. reggel (ami nálam délben kezdődik :D) átmentem Timihez, nanát néztünk, beszélgettünk, dinnyét ettünk, és ugyan egy kicsit késve, de el is indultunk Mártihoz. a többiek már ottvoltak, bemelegítésnek slaggal locsoltuk egymást, zsongiztunk, és elkezdtek páran fát vágni... de mivel a balta feje nemsokára végső búcsút vett a fejétől, maradt a kisfűrész... vicces volt na. szóval nekiálltunk 36 fokban tüzetrakni. merész dolog nemmondom... kihoztunk a tésztát meg a többi hozzávalót, és nekiálltunk. a kellemetlenségektől eltekintve (50 fokos meleg a tűz mellett, hamu, füst meg a többi) egészen jóvolt, és nem kevés plusszpont az sem, hogy rohadt finom lett :D később előkerült a pipa, ami egy jó óra után rekordsebességgel tűnt el a narancssárga papírszatyorban, mert Márti apukája hazaért. még beszélgettünk, majd szép lassan de biztosan feloszlott a társaság. nagyon jó délután volt, kellemesen elfáradtunk. kell még ilyen :)

basztassuk rasit nap

nah igen... a cím sokmindent elárul :)
de kezdjük az elején
délután bementem marximba. úgy volt, hogy rasi 4-re jön... hátnemvoltott. ötkor felhív, hogy ezerbocsi, de csőszön van, fél nyolcra lesz bent. oooké nemgáz. nemsokára befutott timi, előtte hívott márk, a fellépéssel kapcsolatban. aztán dumáltunk dumáltunk, egyszercsak felhív balázs, hogy nem megyek e mégis ki zicsiligetbe. miért is ne. nagysokára elindultunk, végigköszöntünk mindenkit, és mint kiderült, tündi fellépett a pátkai kórussal, szóval ottmaradtunk meghallgatni őket. közben dumáltunk, nevettünk meg jó volt na.
aztán felkerekedtünk a piactérre. nemsokára befutott rasi is, bementünk plázába pisilni, majd ki a szentistván szoborhoz. előkerültek ott a dolgok, aztán beszélgettünk. meg pöcköltünk. meg csikiztünk. meg ami kell. szóval jó este volt sok-sok nevetéssel.
mint kiderült rasiék szívébe loptam azzal magam, hogy tegnap kb vadidegenként adtam nekik egy ötszázast. és míg más emberek ottmaradtak volna, hogy megvárják, amit megígértek, én leléptem, hagytam ott egy telefonszámot, hogy szóljanak legközelebb, és bepótoljuk. de szabályosan lelkiismeret furdalásuk volt, hogy lehúztak, de jólesett nekik, hogy vannak még ilyen emberek. ez jólesett. főleg, hogy nem igazolódott be az, hogy ahülyepunkoklehúztakúgysemlátszabbólsemmitamitígértek. ennyit erről.
megamúgymeg most szeretek mindenkit, és pont.

hát

nem vagy önmagad, nem találod helyed
azon töprengsz naphosszat, hogy miért éppe veled
történik ez, padlón a fürdőszobában,
a marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd,
amiből még túlsok is volt éppen tegnap előtt
lépcsőház, lerúgott postaláda
talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában.
mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
a hömpölygő tömegből azt sem tudod már
hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
a kabátjuk alatt fegyver van ne tiltakozzál.

körülbellül tényleg így érzem magam. percről percre ellent mondok magamnak. most hozzunk egy példát. az előbb írtam Ancsinak: "nekem most nem kell senki. élni akarok, ki akarom tombolni magam. meg a pasikkal egyébként is csak a baj van." ezt tényleg komolyan gondoltam, másfelől viszont ott van az a kis motoszkáló hangocska a fejem egyik elkerített szekciójában, hogy ez egy baromság. hisz mennyire jólesett már, mikor szlánival tegnap kézenfogva sétálgattunk meg ölelgetett meg a többi. (jó mondjuk a kistesco közepén a melltartó-kikapcsolás már nekem is kicsit sok volt :D) félreértés ne essen, tőle tényleg nem akarok semmit, csak maga ez a tartozomvalakihez érzés. néha nincs rá szükségem, sokszor meg nagyon is. jól érzem magam, most szabadabb vagyok, mint eddig bármikor. bírom a pankokat, elvagyok velük, ottvan Timi, Gábor, Vehó meg Szláni, ha megint kicsit másra vágyom ott vannak Marciék, ha meg teljesen más világba akarok szabadulni, bármikor mehetek Pátkára Tündéékhez, Iszkára Renihez, Mártihoz, vagy akár Rebiékkel bárhová. viszont sokszor tényleg hiányzik valami állandó, valami ami teljessé teszi ezt az állandó ingázást. lenne erre is esélyem. lehet, hogy néha nem is olyan kevés. csak az utolsó percben inkább meggondolom magam. nem akarok megbántani senkit, vagy egyszerűen túl önző és gyáva vagyok, és azt nem akarom, hogy engem megbántsanak. jól van ez így? kétlem. mitől félek? hisz tudjuk: engem férfi nem tud tönkretenni :)

ez a te világod, te vagy a királyod
csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod
tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
mint egy játékot, összerakod, szétszeded
bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
mégis jobban tetszik mindez mint a valóság
ezért szinten tartod magadat csendben
bár tudod jól, hogy valami mégsincsen itt rendben
ingerült vagy, minden felkavar
hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar
csak rohansz, menekülsz az éjszakában,
pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában...

nem kell messzemenő következtetéseket levonni.

nanana

nézd, az az igazság, hogy most nincs mit mondanom.
jó, ha akad két értelmes mondatom.
így hát a legjobb az lesz, ha ismételgetek
a ha más nincs, hát egyszerűen csak náná-zok neked, hogy

nananana, nanananananananana, nanananaa...

jé, téged milyen könnyű szóval tartani!
de mondd, ezek után vajon van e még mért hajtani?
ná ná hiszen elég csak ha ezt ismételgetem
és más nincs, hát jobb híjűn te is ismételed velem

nanana, nananananananananaaa...

egy, megérett a meggy

most az hiszed nem tudok semmit, és te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó. de hogy lehet hogy én, ilyen tudatlan szegény, megértem azt is amire nincs szó?
most úgy köszönöm.
tegnap Timinek, Marcinak és a többi ismeretlen emberkének, akik feljöttek :) jól éreztem magam. a felső szomszédot meg kiírtjuk ha mégegyszer leönt :D
ma meg Encsinek, a másik Marcinak, Tibinek, Bandinak, Krisznek, az apukájának meg Titikének
tudjátok sokszor belefáradok. megunom, hogy elbújok a kis mosolygó állarcom mögé. de lehet, hogy jobb ez így. tudod élni lehet is nem csak muszáj.
jah hogy most a napomról kéne írnom? én kérek elnézést.
megint presszó. Kriszt meg Jánost megvertuk csocsóban 80-38-ra :D meg megint zenegépeztünk, meg biliárdoztunk. aztán jött Marci, beszélgettünk vele, aztán később megint halálra harapott -.-". meg át akartak verni. egyik pillanatban győzköd, hogy menjünk a későbbi busszal (ami felejtős volt, mert tegnap is fél 12-re estem haza), és még volt képük átverni... 45-kor azt mondták hogy 55 van. szóval így még titike meghívott egy vodkára, és elindultunk. a buszmegállóban tudod mennyi szúnyog van?! hát rohadtsok. szóval míg vártunk, csikiztük egymást, meg haraptuk, meg írtottuk a szúnyogokat. aztán most meg itthonvagyok
azthiszem ennyi
jah és kibebaszottul hiányzik egy nevétnemmondom meg ember... szóval jólennemár...

süti veszélyes

ittapont.

az otthontalanság otthona.

végre egy kis nyugalom. mindjárt.
aztán megyek át Bandihoz Tigrist etetni meg simogatni.
utána meg a változatosság kedvéért megint hazajövök.
változatos program.
remélem a többiek legalább jól érzik magukat.

voltál igazán fent

dőltél nyugodtan hátra.
az égiek böngészése közben hánytál papírpohárba.
most nálad az idő, s mint patak felett a pára
szállnál szerte-széjjel, ha egy szellő kapna vállra.

tavaszi fáradtság, nyári punnyadás,
őszi levertség, téli álom,
abrakadabra, csiribú-csiribá
hókuszpókusz ákombákom.

kerestem mindent, nézem a semmit
találtam mindent, látom a semmit
eldobtam mindent, érzem a semmit
beláttam mindent, őrzöm a semmit

őrzöm a semmit

köszönöm, hogy mindent ilyen szépen elcsesztek. megy ez mint a karikacsapás.

akit nem szeretünk azt magunkkal, akit meg nagyon azzal magunkat bántjuk...

-Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogy neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelidítesz szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
(...)
-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidített - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csak kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelidíts meg engem.
-Jó, jó, de hogyan? -kérdezte a kis herceg.
-Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz, szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap, egy kicsit közelebb ülhetsz...
(...)
-Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelindítettél. Felelős vagy a rózsádért...
-Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

olyan szép.

nevenemvolt hiányérzet.

na már csak ez hiányzott. és még ittvan ez a kurva nap is! és pont akkor süt hétágra, mikor úgy is nyár van.
annyira igyekszem. szeretném valahogy elkerülni az elkerülhetetlent. szeretném összefogni azt ami széthullott. és ez akkor is egy kurva átjáróház. jönnek és mennek benne, és igenis meg fogják emelni az a bizonyos kalapot, és továbbálnak, hiába próbálom bezárni őket az én kis világomba, nem fog menni.
annyi minden történt az elmúlt másfél évben. vegyesen éppen annyi boldogság és fájdalom volt benne, amennyi kellett. nem bánom, hogy így alakult. pár dolgot azért másképp csinálnék mint ahogy akkor tettem. de talán így volt ez jól. ne sírj hogy vége, mosolyogj, hogy megtörtént.
nemtudom mitől jött rám ez a világvége hangulat. talán, hogy újraolvastam a naplóm, és felelevenültek bennem azok a dolgok, amiknek akkor örültem, amiktől féltem, amiket gyűlöltem.

soha nem lesz már ugyanolyan?

de nyár van. élni kell. most kell kiélni magunkat, most kell bolondnak lenni, mert később még megbánjuk, ha nem tesszük meg.

kérdőjel.

biliárd. presszóban döglés. azthiszem ez a két szó jellemzi a legjobba a napjaimat.
viszont ma kellemesen elfáradtam, ami köszönhető annak, hogy Titi 3x rakta be a zenegépbe a "pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm" kezdetű számot, és Encsivel mind a háromszor végigtáncoltuk az egészet. :)
aztán kaptam egy kólát, és biliárdoztunk. Titi, Tibi, egy emberke, akivel egy csomót beszélgetek, épp csak a nevét nem tudom, meg én. bár nem vettem aktívan részt a meccsben, mégis nyertünk Titivel. köszönjük köszönjük, virágot az öltözőbe.
viszont most nem tudom mi legyen. mit akarjak, kit akarjak, akarjak én egyáltalán bármit is? jó most ez így elég ködös, aláírom.
ha valakinek sikerült megfejtenie engem szóljon.
nekem 16 év alatt sem sikerült.

balatonfüred-fellépés-presszó.emese

kóma.autó.út.út.út.parkoló.séta.séta.séta.fagyi.séta.séta.hekk.sültkrumpli.cappy.rasztagitárossrác.árusok.telefon.árusok.séta.hattyú.kacsa.séta.séta.parkoló.autó.út.út.út.otthon
körülbellül enyi volt.
aztán mehettem megint fellépni.
utána meg presszóba. letettem Barbi poiját, veszekedett velem egy sort Gebe, aztán megint hülyék voltunk. EncsiSzalci. aztán már csak Encsi. deviszont utána EncsiMarciMatyi
nyüff.
este elkísértem Marcit a vasútállomásra, mert kattogott, hogy ő bizony agárdra fog menni... hát, ha neki jólesikk... elindultam haza, és persze, hogy megtaláltak a részegek. valakinek az anyjának kellett volna azt mondanom, hogy hazaviszem O.O. kiröhögtem őket, aztán kiderült, hogy az egyik srác 8 évig kodályos volt. mondtam már hogy túl kicsi fehérvár? azt bizonygatta, hogyha megteszem nekik ezt a szívességet, bármelyik tanárnál el tudja intézni az ötösömet... hát mondjuk én abban sem voltam teljesen biztos, hogy egy percnél tovább egyhelyben meg tudna állni, szóval inkább lemondtam róla. jah és én lettem Emese. "Emese mi a neved?" :D

egy kicsit részletesebben.

rámtört valamiféle bivalyerős sztoikus nyugalom. tőlem kitörhetne a harmadik világháború, felrobbanthatnák a házat, pisztolyt nyomhatnának a bordáim közé, én akkor is itt ülnék és vigyorognék.
fütyülök a világra.
ez valamikor tegnap jött rám, a 9 és 10 óra között, de leginkábbis fél10-kor mikor épp a presszóban szedtem össze a hamutálakat, és az üres üvegeket tettem a helyükre. már az utolsó vendégek is kiszállingóztak, mivel szerencsére nem akartak hivatalos zárásig, azaz éjfélig maradni. betudható ez a jófejségüknek, vagy annak, hogy már kielégítőnek találták az aznap elfogyasztott sör és/vagy rövidital mennyiséget. :)
mondjuk én is jó vagyok, mivelháthogy úgygondoltam, hogy ha nem találok presszóban senkit, hazamegyek legkésőbb a 20:20-assal. nem is volt bennt senki. jobban mondva dehogyisnem. ott volt Pepe, de kb érkezésem után 5 egész percel el is ment, mert indultak Szalcival Polgárdiba arra a bizonyos motoros találkozóra, amit már párszor megemlítettem. úgyhogy ottmaradtam Gebével, de még akkor is tartani akartam magam a (füstbe ment) tervhez, amiből persze az lett, hogy mivel elv 10-re haza kellene érnem, még egy órás hosszabbítást kértem.
de legalább vizipipáztunk
holnap meg megyünk balatonfüredre. csak azt nem tudom minek. de azért elmegyünk, aztán talán Timihez.
mameg marximoztam egy sort. lehet hogy a kávé meg a kóla miatt pörgök ennyire.

és Erik, akkor sem leszek alkoholista ribanc. bocsi. :'D

tűkön táncol a lufi

de most boldognak érzem magam
mondjuk még néha most is pasigyilkolós a hangulatom, de az nem változtat semmin :D

tegnap vicces volt. marxim--->technika házánál lévő kocsma--->marxim--->rádió presszó
a második marximozás már jó volt Annával meg Némóval, megint hoztuk a formánkat.
aztán megint jött a rumozás a presszóban. kajak oda fogok menni ha önbizalomhiányom lesz :D
vizipipaaaa... legyen már 25.-e... és engedjenek el utcazenére szombaton...
bár ha nem engednek, Szabi akkor is megszöktet, szóval nemis lényeg :'D

lehet így jó

lehet kell, hogy megbánd egyszer,
legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd!
én sem bújok el!

nem tudok túl sok új dologgal szolgálni. a motoros találkozó nagy valószínűséggel ugrott, de még ottvan Veszprém. mondjuk újdonság, hogy nem akarok mind a 4 napra lemenni, csak szombatra, mert akkor lesz Quimby ;D
és most megint itt ülök és szemezek egy tükörtojással... létezik tojásmérgezés? vagy inkább túladagolás? nah nekem még pár hét, és azom lesz :P
Némó hívott, hogy menjek Marximba, mert a barátja a Balatonon van, így most tud velünk találkozni. aminek örülök, mert utoljára tavaj nyáron ültünk be és beszélgettünk zsongitalálkozó előtt :)
és mostmár ha valaki lát msn-en vagy hasonlók, kezdjetek el baszogatni, hogy bioszt kéne tanulnom. mert eszméletlenül lusta vagyok, pedig tudom, hogyha le akarok belőle érettségizni, neki kéne állnom, mert év közben nem biztos hogy túl sok időm lesz rá (főleg ahogy magamat ismerem). úgyhogy nosza. és előre is köszönöm :D
tegnap este kétszer hívtak fel és mind a két beszélgetésem veszekedésbe fulladt. jó vagyok? de ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.


És ott kucorog, nem engedem, hiába is akar menni
Inkább hagyom még odabent, és nem fogom megnevezni
Végtelen lesz ő maga, és jeletlen az ő helyet.

jó, oké mostmár leakadok a dalszövegekről ígérem.

tegnap kaptam egy olyan sms-t ami után azt hittem, hogy a röhögőgörcs, a fel-feltörő hányinger és a bazdmeg életérzés mellett lemegyek hídba. hogy kéépes egy 21 éves ember ilyet írni, mikor a büdös életbe kb 3 szót beszéltem az antiszociális fejével?! meg amúgy is... az sms eleje csak azért érdekes, mert gyűlölöm a rövidítéseket mint "ien" meg "talizunk"... de az sms vége volt a legérdekesebb miszerint "én is elég édes szájú vagyok. nem akarod megkóstolni? na puxy sütim!"

lol... X'D

én már csak azért sajnálom, mert az egész társaság olvasta az sms-t és kicsit körbe lesz röhögve :'D (mondjuk lehet, hogy meg is érdemli)

viszont kezd már a elegem lenni a szüleimből, meg amilyen helyzet uralkodik itt. annyira nagy baj, hogy ki akarom élvezni a nyarat? most annyi program lenne. holnap lemenni motorostalálkozóra, ottaludni, vasárnap Timinél aludni, jövő héten elmenni Veszprémbe utcazenefesztiválra, és a többi. csak hogy kétlem, hogy akár egyetlen helyre is el akarnának engedni. amivel olyan szempontból nincs túl sok gond, hogy én ettől függetlenül is elmennék, csak mivel nem találok munkát, nincs miből, ami már a neccesebb része a dolgoknak. hát majd még futok pár kört, aztán meglátjuk.

amúgymeg taccs. kész. puff. ko. háp. omg. wtf.

"Milyen furcsa az igazsáág, itt a felhők alatt!

Ha beszélsz róla, vagy ha hallgatsz, mindegy,

ugyanúgy bántanak.

De csinálják csak, a fény mindíg sötétből fogan!

Nem az én időmből megy el,

mert nekem soha sem volt olyan!"

"Ma is küzdesz, talán holnap jobb lesz

Majd észrevesznek, és egy angyal jót tesz

Lehet, hogy okom lenne félni, de legalább én még tükörbe tudok nézni."

egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem...

de most még annyit öregszem, amennyit iszom...
próbaterem, aztán vodkázós parti. jó volt, csak Marcit volt rossz nézni, ahogy ül, és néz, és ül. és néz, és ül...
az elfogyasztott 4 vagy 5 feles vodka után már kezdtem jól érezni magam, de nem maradtunk sokáig. jött a szokásos szülői hiszti, azt hittem ott kapok dührohamot. szerencse, hogy többiek is ottvoltak.
éééés megtanultam pálcikával enni ^^. jó tudom nem egy olyan hűdenagy vaszizdasz, de még soha nem próbáltam. és már pálcikám is van. csak kéne olyan kaja, amit tudok vele enni :D
és most így utólag azthiszem ennyi.

omg

hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.hátmost.
este felhívott Anita, úgyhogy sztem megint egy vagy másfél órát dumáltunk, és megint csak 1 után sikerült lefeküdnöm. de vicces volt. ilyen "nyírjuk ki az összes pasit, de legalábbis heréljük ki őket" hangulatú beszélgetés volt... ha a fiúk hallották volna miket mondtunk... huhúúú... harmadik világháború...
és most rám van szakadva egy csomó program, de elképzelhető, hogy ennek a felére sem jutok el. megmost. hátígy érdekes. namindegy. bővebben majd később.
talán.

pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm

hiába keféltem, elhagyott a nőm...

meghalni kéne, de nem lehet, a vállalat nem engedi a lelkemet

le kéne nyugodni baszki.

és rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts, vagy csinálj bármit

csak lássam rajtad, hogy élsz...

úgy érzem magam, mitha másnapos lennék. pedig nem. tegnap még csak nem is ittam semmit.

nem is történt semmi különleges. egy órás maratoni zsonglőrködés, fűben vizipipázás, aztán baracklopás, meg fűben fetrengés. Bandi, Barbi, Gebe.

fáradt vagyok. talán nem is testileg, mert azért a semmittevésben annyira nem lehet elfáradni. lelkileg. ko. de

"csak az kiabál aki fél.

Te magadon nevess, csendesebb legyél."

agárd. elaludtam, szóval nem biciklivel mentem, hanem aa 14:56-os vonattal. összetalálkoztam Lilivel, mint kiderült, ugyanoda megyünk, és mivel ő soha nem vonatozik, nagyon örült, hogy nem megy egyedül Zsuzsihoz. Odaértünk, kisétáltam velük a partra, már épp azon gondolkoztam, hogy mégis, hogyan fogom megtalálni a többieket, mikor felfedeztem, hogy Encsi nem messze integet. elköszöntem Zsuzsiéktól és odamentem a többiekhez (Kriszta, Márk, Buzz, Bandi, Anita, Barbi, Gebe, Pepe), rögötn be is mentünk a vízbe, aquadanceltünk, majd ki is jöttünk, mert majdmegfagytunk. napozás, pilótakeksz meg a többiek. viszont jött a vihar, szóval összepakoltunk, és elindultunk. a vonat előbb jött, Márk felugrott a biciklitartó részbe, Kriszta épp tolta fel a biciklijét, mikor a vonat ELINDULT! bennt állt vagy fél percet. mi üvöltöztünk ("BASSZON MEG EGY VAGON NIGGER!" :D) kalimpáltunk, de csaknem állt meg. a legnagyobb gáz az volt, hogy Márknak sem jegye sem pénze nem volt... végül leszállt Dinnyésen ahol ottvolt Buzz (ő elindult biciklivel). Kriszta rohadt ideges volt, mi meg kínunkban meg már röhögtünk. hogy ilyen is csak velünk történhet. Aztán mikor Márk felhívta Krisztát, mondta, hogy odament hozzá a kalauz és azt mondta, hogy bocsánat, de ő már nem látott mozgolódást. Hát basszameg talán ha kinyitja a szemét meglátja! igen egy kurvanagy élőképbe merevedtünk mikor hátranézett, és még az sem volt cseppet sem gyanús, hogy a Kriszta félig a vonaton van hátfuck. egy órát vártunk, és a következővel mentünk... közben veszekedések... én ezt már tényleg nem hiszem el...
este felhívott Ancsi, megbeszéltük, hogy hogy lesz a csajparti. csakkibírjuk valahogy... kell pia... XD kb negyed 1-ig beszéltünk, aztán inkább eltettük magunkat. hát kíváncsi vagyok az estére. főleg, hogy a szüleim megint hülyék...


a MÁV meg megbaszhatja.
fizetett hirdetésünket hallották. köszönjük szíves figyelmüket.

viharon túl, szélcsenden innen

tegnap valóban voltam lent marximban. és valóban elmentem próbaterembe. de a délután nem úgy alakult ahogy szerettem volna.
ha marxim akkor tsg, ha tsg akkor asszociációs játék. aztán Ágival meg Pepével 11-es, maroshegy, Bandi, próbaterem. ott találtuk fennt Encsit, a hugát Nikit, meg Gebét. lent meg már ott volt Marci meg Márk. Encsivel megettük az év első barackjait, beszélgettünk, nevettünk, biliárdoztunk, lementünk egy kicsit próbára, de befutott Kriszta meg Barbi és ez kicsit érdekes idegállapotokat szült. Encsivel felmentem, ittunk egy vodkát arra, hogy megértjük egymást. Aztán feljött Gebe, és kihívta Encsit. visszajöttek. Encsi sírt, de nem mondta el mi történt. csak annyit, hogy most nem veszekedtek. Márúgy estefelé elkezdett szakadni az eső, dörgött, villámlott, egyszóval elég nagy vihar volt. Pepéék kifutkostak az esőbe, aztán csuromvizesen jöttek vissza. aztán egy idő múlva előkerült Encsi. fogta a táskáját és kiviharzott. Ancsiék utánamentek, hogy összekaparják. mindt kiderült ugyan azt játszotta el vele Gebe mint velem. Most épp nem tudja mit akar, szóval szünetet tartanak. Bár semmi közöm hozzá, de bennem is iszonyatosan felment a pumpa, és igazándiból a végén már nem tudjam, hogy sírjak e, vagy nevessek. ez kajak egy szappanopera, méghozzá a rosszabb fajtából. 36485.rész. hát ehez is csak gratulálni tudok.
szokásom szerint a 21:05-össel indultam vissza a piactérre. csakhogy úgy zuhogott az eső, mintha locsolnák.óké. egy szál toppban meg térdgatyában voltam... hát azért én elindultam. tudjátok. akkor kell, amikor jól esik :D két lépés után már csuromvizes voltam, és ami az egészben a legdurvább volt, nem láttam szinte semmit az esőfüggönytől, csak a percenként megvillanó villámokat, aztán a dobhártyaszaggató égzengést. kellemesvolt... 7 persz séta után elérkeztem a buszmegállóba, de még bőven volt időm a buszig. hátkössz. ilyenkor kell nekem is előbb érkeznem. a buszmegállóban épült kis bódéba nem mertem beállni, mert sokan mondogatják, hogy a fém cuccokba nagyobb valószínűséggel csap villám. aztán megálltam a fa alatt. ott meg eszembe jutott, hogy kicsikoromban mindíg azt mondták, mikor vihar jött, és én egy fán voltam épp, hogy "mostazonnal mássz le mert belédcsap a villám!"... hááát jó... namost mi legyen? beálltam az fa és a bódé között, ahol akadálytalanul ázhattam mégszarabbá. nem igazán zavart, csak az a része, hogy tönkre fog menni a telefonom. megjött a busz, felszálltam, mire beértünk a városba, kicsit szolidabbá vált a vihar. addig nem fáztam, de mivel a buszon melegebb volt, mikor leszálltam és megálltam a 14-es buszemegállóban, azt hittem kettéfagyok. de hazaéértem. és még csak meg sem fáztam nagyon. viszont a ruháim még mindíg nem száradtak meg...:D
aztán meg este felhívott Anita, hogy mi lenne, ha szombaton, szolíd, lelkizős csajpartit tartanánk, mert hogy Encsire ráfér. én rábólintottam, mert lehet tényleg jobb ötlet, így valószínűleg Lilláék lakásán filmezős csipszevős dumálós este lesz.


jah és tegnap Marci lefilmezett egy gömbvillámot:
http://www.youtube.com/watch?v=NATFTsV58K4

piff

Vakítják a fények,

Semmit se lát

Énekli őszinte kis dalát

Azt, hogy:

Úszkálj kicsi halacskám

Kifoglak téged lassacskán

Mert imádlak édes kis dögöm

A szálkáid majd kikpködöm

csak Reninek

nagyon-szeretlek-téged!

nah ezt fejtsd meg :D

megyek ma próbaterembe. meg előtte marximba. meg nemtudom. megint olyan tehetnékem van. hogy tökmindegy, csak csináljunk valamit. kajak unatkozom

jah és Reni: íródik a könyv. azaz ez így még nem teljesen igaz, de majdcsak lesz valami. (:

tegnap elmentem Timivel sétálni. szokás szerint fél 9-kor jutott eszébe... namindegy. 1 óra hallgatás. najó azért nem. és ezt nem rosszindulatúan mondom ám. szeretem ha Timi mesél. csak úgy dől belőle a szóó :)

aztán a szüleim megint meghülyültek. pedig már épp kezdtem örülni. sétáltam hazafelé mezitláb (eső után a sárban...) mikor harmadjára szólalt meg a telefonom. már épp készültem valami olyat mondani, hogy "Nemigaz az előbb megmondtam hogy már mindjárt hazaérek, mit nem lehet ezen felfogni?!" de ismeretlen szám. hümm.. Gebe volt az.

"-Merre vagy?

-most jöttem el a spár mellett.

-álljmeg! maradj ahol vagy!

-dehogy maradok. így is ki fogják tekerni a nyakam, hogy még nem vagyok otthon...

-ja jó. találd ki hol vagyunk!

-öööö... Aranybulla?

-bazdmeeeeeg

(...)"

szóval vicces volt.

meg Marci ma reggel belinkelt nekem egy eszeveszett álatságot... meg én is találtam egyet. nesztek:

http://aaaah.dreamworld.hu

meg

http://dreamworld.hu

who loves the chocolate?

everyone loves the chocolate.

nobody hates the chocolate.

'cos everyone loves the chocolate!

xD

köszönjük Marci. nem csalódtam :D

Aludj csendesen, aludj csendesen

"minden nőnél van jobb nő
minden bajnok legyőzhető
minden hiány pótolható
minden, minden, minden eladó
minden csoda csak látomás
minden furcsa mindig, ami más
minden új nap új ajándék
mer' az egész csak játék."

próbateremből előbb ment el Marci mint ahogy én hazaérni akartam, szóval nem tartottam vele. felmentem boldogítani Gebét. és ezúton üzenem Guszti bácsinak (mondjuk ilyenmódon úgysem jut el hozzá de segáz) hogy semmiféle elcsábítás nem történt :P. biliárdoztunk. vele is, meg mással is. kihasználták hogy nem tudok (mondjuk így is nyertem kétszer). lecsusszant 1 kisszilva, egy vodka, meg egy portó. jól esett. fejbe is vágott. és nem akartam hazamenni (holnap reggel mi? :P meg a vizipipa. köcsög :D) szóval kimentünk a híd alá többiekkel. kocsival. göröngyös úút. fúú... aztán mentünk ki az aranybullához. minek? foggalmam nincs. jó hidegvolt. de gyönyörű onnan a kilátás. aztán -mivel már otthon kellett volna lennem- hazahoztak. szép este volt. a franc tudja miért, de attól, hogy már fél éjfélre itthon voltam, nem tudtam aludni. pedig még a macska is nyugton volt. minden csendes, békés, csak én kattogok, és nem tudom mitől. körülbellül 3 órát aludtam. ami kicsit paradox ahoz képest, hogy nyáriszünetvan, ahol ki kéne pihennie az embernek magát. de arra jó volt ez az éjszaka, hogy rájöjjek pár dologra. amik már csak azért is viccesek, mert végig az orrom előtt voltak. eddig csukott szemmel jártam? lehet. mindíg akkor jövünk rá, ha már késő :)
bonyolult. minden. túlságosan.

visszafele forog a föld

ami néha nem is olyan rossz, mint gondolnád. tegnap nagyonjóvolt. legalábbis én élveztem. lementem próbaterembe. a zenekar java már lenntvolt, szóval csak Gebére kellett várni. addig csocsóó. aztán fél óra késéssel befutott Gebe meg Encsi is. onnantól kezdődtek a vicces dolgok. a próba elkezdődött, és mi is elkezdtünk felpörögni Encsivel, úgyhogy mi lettünk a háttér (azaz ezesetben az előtér?) táncosok... hasfájásigröhögés. görögsaláta. dancingdancing.biliárdban bénázós.aztán mégiscsak megnyerős. Marcin marhulós. összenyomós. fülleharapós. szétcsikizős.mindíg perverz témához kilyukadós.táskaotthagyós, de aztán a buszt mégis elérős. lök at. :D

és a tegnapi topkérdés...: te lenyeled?
(persze! mit? :D)


nyuszikák az erdő közepén futkerásznak éjjel. jön a farkas meg a róka és azt mondják egészben, hogy: vigyááázz nyuszii jön a medve és megesz tééged egészben (:

nohát. ma Várpalotai fellépés. kapkodás. gyors betanulás. de valami fantasztikus volt. nem azért, mert olyan jók lettünk volna. de a gyerekek. tudni kell, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek játszottunk. de ilyet még egy fellépésen sem tapasztaltam. egyszer kellett nekik elmondani mindent. nem kellett kikapkodni a kezükből a poikat meg ilyenet. megmondtad nekik hogy figyelj, ez meleg meg kormos szóval nem kéne, azt mondta oké, és már le is tette. és utána? miután vége volt a műsornak, negyed óráig harsogták, hogy "vissza!" meg hogy "mégegyszer" majd azt vettük észre, hogy mindegyikünk körül kialakult egy gyerek-burok akik papírokat lengetve tollal jöttek oda hogy aláírást szeretnének. a kezükre, lapokra, mindenhová. a kedvükért játszottunk még, csak úgy acsaa (azt csinálsz amit akarsz :)) jelleggel, aztán a szervezők levittek minket kocsival a vasútállomásra. 21:02-re voltunk lennt, és 21:05-kor indult a vonat. épp időben. és már robogtunk is haza. szóval ilyen hálás közönségünk még nem volt. kösznünk nekik mindent :)

annyira sokmindent nem értek. nem látok a dolgok mögé. legalábbis nem annyira, amennyire néha szeretnék. mondjuk ennek az ellenkezője is megvan. amikor túl sok olyan dolgot tudok, amit nem akarok, vagy sokkal inkább semmi közöm nincs hozzá, és rátapintok az érzékeny pontokra. mondjuk érdekes módon már annyira nem érdekel. nem izgat. néha még azon kapom magam, hogy basszameg ez nemigaz, de egyre ritkábban. ezt most érti-aki-érti alapon mondom.

Reni, Márti, Ádi, Marci ti meg hiányoztok. és sajnálom, hogy nem tudtam elmenni veletek Balatonra...
annyi mindenből kimaradok. mert itt élek a saját magam alkotta kibebaszott buborékban. és néha már igazán elegem van. magamból, a környezetemből. komolyan. néha szembe tudnám köpni magam, és magamraordítani, hogy: miért csinálod? neked ez így jó? azt hiszed ettől bármi megváltozik? faszt! nyisd ki végre a szemed! ébredj végre fel! ennyi volt! húzz el...

i'm so hollow baby... i'm so hollow...

góóól

hát igen. megint csocsózós délután volt. és Marci kikapooot. de nem is egyszer :D most büszke vagyok magamra. meg biliárd, és habár meccs 99%-ában nem tettem el egy golyót sem, viszont az utolsót, és mindent eldöntőt én lőttem be. nyehnyehnyeh (ezúton is köszi Gebe :D)
és holnap fellépés. tüzes. várpalota. és már megint ez a fergeteges szervezés, hogy ma, ismétlem MA küldd Barbi egy sms-t hogy holnap próba. nem tudom ezt hogy fogjuk összehozni. majd megoldjuk okosba. jókvagyunk ám. csak néha remekül titkoljuk...
de amúgymeg
kajak nem értem az időjárást. elindulok szakadó esőbe. borús, felhős ég, kicsit azért hűvös. beérek a városba. eltöltök lennt Marximban egy fél órát (vagy még annyit sem) kimegyek, és verőfényes napsütés... nah akkor most hogy is van ez? kimoderálom ám az időjárást
mára ennyi. holnap jön az érzelmesebb csöpögősebb része a dolgoknak. ma már fáradt vagyok ehhez.


jah meg még valami. már két napja azt megy a fejemben, hogy: a csiiitáárii hegyeeek alaaatt rééégen leesett a hóó. azt hallottam kisangyaloooom vééééled esett eeel a lóóó. kitörted a kezedeeet miveeel öleeelsz engemeeet. ííígy hát kedveees kisangyaloooom neeeem leheteeek a tieeeed... lálálá. pámpárám. suváppá
jóccakát

nah most beszéljünk a hüvelygombáról
vagy a jobb oldali gennyedző hereherpeszről
apuu! apuu! buksi kiszökött!
a bifidusz antiregulárisz helyreteszi a bélműködésed
eső, szél, és a taft még mindíg tart

azt mondod hülye vagyok? van benne lehet.

most mit kéne írnom? meséljem el a napom? minek? hulláámvasút. de a csocsóőrület jó volt. kajak.

én ezt már nembírom

joint

Noshát akkor a mai nap:
Bementem városba, hátha találok bennt valakit. Le is ültem Marximba Szergelyékhez a szokásos kombóval (kólacigi) Szergely ment is, de befutott TS. Mivel nem tudtam mitkezdeni magammal, elmentem vele Pannonhoz, meg kilépni valamelyik diákmunka-szövetkezettől. Lefutottuk a köröket, vissza a kiindulási ponthoz. paff. Ő is elment, én meg ottmaradtam a sook-soook planktonnal. nyeh. A felmentőcsapat sem váratott magára sokat, pár perc múlva befutott Lilla és Rami. Átültem, és megkezdődött a szokásos röhögőgörcsökkel, Mátá seggnézésekkel tarkított őrült beszélgetés. huhú. Felhívtam Marcit hátha vannak lennt a próbateremben, és lőn csoda, épp felvettek, szóval usgyi az első 10-es buszra, ami szembejött. Lementem, csocsóztunk röhögtünk, aztán elmentem Bandival tandemezni. Úgy volt hogy csak a következő utcáig megyünk, mert ment át Gebéhez, de mivel ő még Barbizott, elmentünk kicsit biciglitúrázni. Hát igen. Sárpentellén lyukadtunk ki. De jókis naplementenézős, láncot visszaszerelős egy órás kör volt. Ééés én lettem a tandem keresztanyja. Először Ödönnek neveztük el, aztán szóbajött, mint név-ötlet a Spangli is, de végül Joint lett. Ezek után visszatekertünk a kisréthez, majd Bandi elfuvarozott a buszmegállóba (jelezném, csak így értem el a buszt szóval ezer puszi Bandi! :D). És most itthon vagyok. És még mindíg mehetnékem van. És éssel ugyebár nem kezdünk mondatot :D
Jó nap volt. Végre történt valami. Végre nem ráztak le, és mentek el egymással. Mert ebből a társaságból faszán kiestem. Miért? Nos ott mindenki egy pár. Bandi-Anita, Marci-Milka, Lilla-Danny, Gebe-Encsi. (Krisztát meg Márkot most azért nem írtam bele, mert mostanában ők sem igazán vannak ezzel a társasággal) Most mondjam ezt, hogy patthelyzet? Mert ez az. Mindíg megkapom, hogy neem ők szeretnek, meg hogy számítok nekik, és hiányzom nekik, de a nagy francokat. Jó oké, tudom. Fontosvagyokértékesvagyokszépvagyokjóvagyok meg a szokásos maszlag. De ez nekem nem elég? Az ember társas lény. És lehet hogy én túlságosan hozzá voltam szokva, hogy mindíg szóltak kb egy éven keresztük, és most, hogy ez nincs, lógok a levegőben. Meg lehet szokni. Csakhogy én nem fogom. Nem akarom megszokni. Nem kell ennek feltétlenül így lennie. Szóval kalandra fel.

"A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,

De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.

Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,

Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked... "

subidubidú

hátigen. álmost, esős nap.
reggel hatkor Tequila felkeltett, hogy ő bizony kialudta magát. ez mind szép és jó, de én nem baszki... kitettem, aztán visszabújtam a hálózsákomba, és délig fel sem keltem. ilyen is ritkán van.
és jééé. végre írtam x-menre (online szerepjáték igen). mondjuk Timiék már felfalták a karim pizzáját, és a lakásában csöveznek, de segáz.
aztán Timivel város. marxim. kóla. cigi. fagyi. jóvolt.

"köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam nem szóltál,

és hagytál egy ideig az udvarodba kóborolni"

I like Pátka

nem akarok mindent leírni. nem akarom megtörni a varázsát. de tény hogy jó volt. fellépős, nevetős, futós, cicázós meg mindenezős. Ami néni meg a János meg egyenesen csúcs. megyek ám máskor is Vargahegyre borozva cigizni meg beszélgetni. :)
köszönöm ezt a két napot.
nyihaha mi? :)







Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok
Árvízkor, még sosem volt nagyobb
Esély, we are the world, give peace a chance
I like gemenc

i think

bizonyítványosztásos, évzárós, idegeskedős, fivex-ben ülős, orgazmust és zombit ivós, bogyósétáltatós, marximban ülős, sört ivós, macskázós, még hajnali háromkor is fenntlevős, írogatós, fél1kor reggelizős, próbálós, elfáradós, kánikulás napok.
szerintem

jóreggelt! szeretnék megmenekülni

egy másik bolygón kéne letenni a plédet, valami kissebb vidámabb helyen. és a kézben távkapcsolóval fontolgatni a Földdel mi legyen
igen Kispál és a Borz
néha annyira szertném ha lenne belőlem mégegy... mindenki mindent ugyanakkorra szervez, amitől kezdek kicsit begolyózni. most például csütörtökön évzáró utána pedig az osztály kemény magja (:D) megy a fiveX-be sulilezáró bulira. körülbellül ugyanabban az időpontban többiek kibicikliznek a Velencei tóra... pénteken zsongipróba, ezzel párhuzamosan Iszkán Marci búcsúztató... akár ott is aludhatnék, és tök jó lenne velük lenni. de nem megoldható, mert szombaton pátkai fellépés. és nagyvalószínűség szerint ott is alszom. hadszakadjakszét.
most szedtem le a karkötőimet. igen. eddig mindíg rajtamvoltak. van amelyik több mint egy éve. mindegyik egy-egy emlék. most meztelen a csuklóm. rosszérzés, de úgy gondoltam most szükségem van rá. egy kicsit hogy mindentől elszakadjak. átgondoljam a dolgaimat, rendszerezzem a még szanaszét heverő gondolatokat, érzéseket, hogy újult erővel vethessem bele magam abba, amivel a nyár kecsegtet.
ezt nem. nem fogják lerombolni azt, amit eddig kínkeservesen felépítettem. nem fogom hagyni.
megtaposhatsz világ! összegyűrhetsz élet! de baszki akkor is én fogok nyerni. te meg csak pillázhatsz hogy "minek örül ez ennyire?" ne becsülj le.
you think that you may win? i think fuck you :)