...de el nem tűnök, amíg el nem zavarsz,
és nem kapsz semmit, amíg mindent akarsz...

tudjátok milyen érzés mikor fejbevágnak egy ütővel, majd egy rózsaszín bundájú szőkés-vörös hajú jegesmedve fölényes mosollyal átlép rajtatok?

talán most egy másik, párhuzamos dimenzióban már rég lefeküdtem aludni, vagy éppen egy teljesen másik portálra írok, esetleg ott még maradt narancslevem.
talán ott nem kell ezerszer elmondanom valamit, hogy megértsék, nem kell üvöltenem, hogy meghallják, és tanulnak az emberek a hibáikból. nem akar mindenki mindent megmagyarázni, és a szavaknak súlyuk is van, nem csak jelentésük. ott az empátiát és a segítőkészséget értékelik, és az őszinte embereket sem ássa alá senki.

Nehogy azt hidd, hogy a tehénlepények kerülgetése
Élvezetet okoz nekem...