egész tartalmas volt ez a nap
reggel, akarom mondani délelőtt mentünk öreghegyre, hogy leforgassuk végre azt a filmet, amit médiára kértek. háááát... röhögtünk, kacagtunk, hahotáztunk, mosolyogtunk, nevettünk nagyon sokat. jó volt.
délután meg megint presszó. kártyáztunk, beszélgettünk, trükköztünk, kitúrtunk, betúrtunk, feküdtünk, szerveztünk, és végtére is -mivel ez lenne a lényeg- itt is jól éreztük magunkat.
végre egy nap, mikor nem volt veszekedés, nyugalom volt, meg béke.
ilyet még sokat

A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.