kicsit sok dolog van mostanában, ami igazából nem is akkora probléma.
sokszor kezdek elbizonytalanodni, néha már legszívesebben feladnám.
viszont nyár van. biztos jó lesz. meg jobb. csak ki kell várni, bele kell lendünlni.




őszintén szólva már ebben sem igazán hiszek, de reménykedni szabad, nem?

majdnem...

...elfelejtettem!
ma egy éves és egy napos a blogom.
ja és mellesleg az a 200. bejegyzés.
*taps, éljenzés, pezsgőbontás, konfettizápor*

haladunk úgyhiszem.

igazából annyi van, hogy megvan a nyelvvizsgám, elegem van a suliból, és nagyon fáradt vagyok.
de hogy valami pozitív is legyen itt, elmondhatjuk, hogy végre szép idő van.
mit szép?
dögmeleg. de én még mindig úgy vagyok vele, hogy inkább megsülök, mint szétfagyok.








de hát persze! ezért vagyunk itt! (:

ollé.
hát nem tudom mit mondhatnék.
tudjátok, ez olyan i find it kind of funny, i find it kind of sad. vagy valami ilyesmi.
igazából minden rendben van most körülöttem. na jó, persze hogy nem minden, mert minden soha nem lehet rendben, de valljuk be, több dolog mint úgy átlagban.
a zsongi már úgy alakul szépen, lassan nyári szünet (bár ez az időjáráson is igazán meglátszhatna!), van egy csomó program, meg barátok, egy pár, meg tervek, szóval minden szépül.
a reakcióm erre tipipkus egyébként. sokszor menekülnék, pedig jól érzem magam, boldog vagyok, mégis valahogy igazából még mindíg nem fogtam fel, hogy pottyant ez csak így az ölembe, és várom, hogy mikor vet ennek véget valami. tudjátok: túl hírtelen jött, úgy, hogy néha még mindíg elcsodálkozom rajta, hogy ez mégis mi miért hogyan, meg hogy van e értelme.
de mostmár vége.

"mert mindent ami fájt,
én a kukám mellé tettem.
ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden,"

már nyarat akarok, meg programokat, és sátorozni a nagyréten meg a pentellei erdőben, függőágyban aludni, koncertekre járni, tüzezni, szalonnát sütni, és egye fene, akár még horgászni is elmegyek velük... :)