komolyan elmegyek rendezvényszervezőnek.
pörögpörögpörögpörög. búgócsiga.
érdekes módon mindíg azokat az embereket vonzzuk a leginkább, akiket legszívesebben messze elkerülnénk. miért van ez? talán így vagyunk beprogramozva? vagy ez valamiféle dac, hogy akkorisakkorisakkoris. szólok, ha rájöttem.

és miért van az, hogy a már 3 emberről tudom, hogy velem álmodtak, és nem sakkoztunk... :'D tényleg vicces.

nem bírom nézni, hogyha valaki sír. nem tudom elviselni, ha valaki ki van borulva mellettem. miért veszek észre minden kis apró dolgot az emberek szemében? miért nem vagyok elég ahhoz, hogy megoldjam az emberek gondjait? pedig hogyha most felajánlanák nekem, hogy az összes ember a földön boldog lesz élete végéig, de cserébe nekem most meg kell halnom, mosolyogva mondanék igent. ez a legkevesebb.