2009. július 17., péntek

voltál igazán fent

dőltél nyugodtan hátra.
az égiek böngészése közben hánytál papírpohárba.
most nálad az idő, s mint patak felett a pára
szállnál szerte-széjjel, ha egy szellő kapna vállra.

tavaszi fáradtság, nyári punnyadás,
őszi levertség, téli álom,
abrakadabra, csiribú-csiribá
hókuszpókusz ákombákom.

kerestem mindent, nézem a semmit
találtam mindent, látom a semmit
eldobtam mindent, érzem a semmit
beláttam mindent, őrzöm a semmit
őrzöm a semmit

köszönöm, hogy mindent ilyen szépen elcsesztek. megy ez mint a karikacsapás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése