-Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogy neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelidítesz szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
(...)
-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidített - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csak kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelidíts meg engem.
-Jó, jó, de hogyan? -kérdezte a kis herceg.
-Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz, szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap, egy kicsit közelebb ülhetsz...
(...)
-Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelindítettél. Felelős vagy a rózsádért...
-Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
olyan szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése