nevenemvolt hiányérzet.

na már csak ez hiányzott. és még ittvan ez a kurva nap is! és pont akkor süt hétágra, mikor úgy is nyár van.
annyira igyekszem. szeretném valahogy elkerülni az elkerülhetetlent. szeretném összefogni azt ami széthullott. és ez akkor is egy kurva átjáróház. jönnek és mennek benne, és igenis meg fogják emelni az a bizonyos kalapot, és továbbálnak, hiába próbálom bezárni őket az én kis világomba, nem fog menni.
annyi minden történt az elmúlt másfél évben. vegyesen éppen annyi boldogság és fájdalom volt benne, amennyi kellett. nem bánom, hogy így alakult. pár dolgot azért másképp csinálnék mint ahogy akkor tettem. de talán így volt ez jól. ne sírj hogy vége, mosolyogj, hogy megtörtént.
nemtudom mitől jött rám ez a világvége hangulat. talán, hogy újraolvastam a naplóm, és felelevenültek bennem azok a dolgok, amiknek akkor örültem, amiktől féltem, amiket gyűlöltem.

soha nem lesz már ugyanolyan?

de nyár van. élni kell. most kell kiélni magunkat, most kell bolondnak lenni, mert később még megbánjuk, ha nem tesszük meg.