már néha kezdem azt gondolni, hogy jobb lenne mindenkinek (de önző módon főleg nekem), hogyha apácarendbe, vagy legalábbis remetének vonulnék, mert már belefáradtam abba, hogy különféle emberek gyerekes vitáit hallgassam, a nagy büdös semmiről.
és többek között azthiszem megint elbasztam mindent amit csak lehetett, szóval érik a tarkólövés.
és még csak kedd van. ha már ezt a két napot ilyen fergetegesre meg tudtam csinálni, bele sem merek gondolni, hogy még hátra van a hét nagyobbik része.azon gondolkodom, hogy az lenne e jobb, ha megutáltatnám magam az emberiség még fennmaradó részével is, vagy leülnék egy csendes sarokba, és várnék egy jó 10 évet míg elmúlik ez a mostani agymenésem. jókérdés.
de hű
hogy lehetek ekkora marha? én ezt már kajak nem tudom kibogozni.
már átlátok rajtam, de nem látok belém.
és ez így nagyon nem jó.

viszont

szeretném ha végre megcsörrenne ez a kibebaszott telefon. ez nem célzás. á nem, dehogy.
de ettől függetlenül felhívhatnál úgy merő véletlenségből.