2009. szeptember 27., vasárnap

akkorát csalódtam, amekkorát csak lehetett. igazából tudnom kellett volna. hogy lehet valaki ekkora egy utolsó seggfej? miért kell mindenkit aláásni? hazudozni? jól esik neki, hogy mindenkit elmar maga mellől? hát úgy néz ki igen. az élete az önsajnáltatás. tudok gratulálni. holnap vagy az asztalt borítom rá, vagy a kávém. de a legjobb megoldásnak az tűnik, hogyha meg sem látom.

megjártuk erdőbényét. iszonyatosan sok csillag látszik, gyönyörű, és nagyon finom a bor. (mily meglepő egy tokaj melletti falutól)
ollári lárilári ollári lárihó.
mindenesetre érdekes volt. nem szeretnék mindent részletezni. volt ott kiborulás, sírás, kétségbeesés, menekülés. de volt csillagnézés, borozás, berugás, varázsló, sóderkupac, hideg és prodigy.

vissza szeretnék feküdni az útra, és csak bámulni a csillagokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése