2009. szeptember 12., szombat

szeretem az esőt. lemossa a cukormázat, és hirtelen minden más lesz, valahogy igazibb, mégis szomorúbb és megtépázottabb. az emberek búskomorak, lehangoltak, a házak romosak és szürkék. ilyenkor talán a szivárvány a bocsánatkérés mindezért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése