tudjátok, most kéne jönnie annak a jelenetnek, mikor kiiszom az utolsó korty kávét a csészéből, megemelem a kalapom és továbbálok. tétovázok. szeretnék még egy utolsó pillantást vetni mindenkire. hogy magamba véssem a vonásokat. nem minthogyha ez sokat segítene.
a vicces az, hogy pontosan tudom, hogy hová mennék.

lehet, hogy sok ember vesz körül, de az még nem jelenti azt, hogy nem lehet magányos. mindenki az.

én igazából azért írok, hogy kiderítsem, mit is gondolok valójában...