nem szeretem ha hülyének néznek. tényleg nem. amikor leordítják a fejem egy olyan dolog miatt, amiről én vajmi keveset tehetek. lehet hogy bolond vagyok. és naiv. és nem állok ki sokszor magamért. de ennyire hülye nem vagyok.
nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet, ez után mi vár?
talán velem van a baj. széthullik körülöttem minden, és sokszor úgy érzem, mindenkit elveszítek, pedig annyira igyekszem. annyi mindent megpróbáltam, és annyira sajnálom, az elmúlasztott lehetőségeket, a ki nem mondott gondolatokat, és a hibákat, amiket elkövettem. ilyenkor nem tudom mit kéne még tennem. talán tovább kéne menni. otthagyni a romokat, mielőtt mégjobban maga alá temetnek. viccesen egyszerűen hangzik, mégsem tudom megtenni.
ma lényegében feleslegesen voltam fellépni. ott volt még Szalci és Pepe, de egyikőjüknél sem volt semmit. jade. egy jojó. mindkettem arra számítottak, hogy Barbi ott lesz, de csalódniuk kellett. szóval ott voltunk egy szál poival. segáz. játszottunk, és ötletbörzét tartottunk Szalcival, szóval holnap megyek is át hozzá folytatni. Ádi is kijött. régen nem beszélgettem vele, szóval elmentünk hozzájuk, és nevettünk, és pipáztunk, és jött Bogi is, és ettünk csokifagyit, és le is ettem magam, és voltunk kistescoban, és végülis jó volt. hiányzott, de már ez sem ugyanolyan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése