tíz perc múlva éjfél, a falakon megjelenik
az a gúnyos félhomály.
régesrég beszéltem már magamban, de néha
beszélgetnem muszáj.
olyan iszonyatosan egyedül vagyok,
hogy azt elképzelni sem tudod.
köszönöm, hogy rám is vártatok,
de én köztetek megfulladok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése