tegnap végre kicsit jó volt.
lemetnem próbaterembe, és nem volt lennt senki... najó de. Marci... dehát mindenki azt ígérgette, hogy ott lesz, szóval nem értettem. de mindegy is, leültem Marci mellé beszélgetni, elhangoltam a gitárját, atzán filmetnéztünk. Truman-t. de valami elképesztően jó aaz a film. tényleg. tessék megnézni. A film háromnegyede felé lassan kezdtek beszálingózni az emberek, úgy mint Gerhard, Bori, Öcsi, Barbi meg Gebe, aztán később befutott Márk, és a kicsit pityergő Kriszta is. Mi végignéztük a filmet, majd elkezdtük az egy makulátlan elme örök ragyogását. Nah az az amit már nem tudtunk végignézni, és nekem igazság szerint már mennem kellett volna, de Marci nem engedte, aztán még a cipőmeg is eldobta, és folyton visszanyomott a székbe. 9 után valamennyivel eljött a záróra (véégrevalahára, bár a buszt már lekéstem), úgyhogy elindultunk. Marci is jött velem, ha már miatta késtem le a buszt. és őszintén szólva nélküle fele annyi ideig sem tartott volna hazaérnem :D. csak ő rétnek akart menni. hátjó... bár nem szeretek a töksötét nagyréten átvágni, de ő tudja. szóval mentük. először csak szolidan leöntött... futott is előlem, én meg utána, aztán azzal szórakoztunk, hogy lelökjük egymást az ösvényről, aminek következtében kb negyed óra múlva már azt sem tudtam, hogy előre, vagy hátra megyek, aztán egyszercsak elkezdtünk birkózni... aztán már fűvel dobáltuk egymást. nah az határozottan vicces volt. aztán nagy nehezen jó pár löködés meg rohanás és hapardálás után visszaértünk a városba, aztán elváltak útjaink. de jó volt. ez most jól esett.
jah és remélem a vasááárnap összejön. nagyon ajánlom...
és most úgy prütty, mert fáj az oldalam ahol a gebe is megharapott, és ideges vagyok, meg félek is. nem tudom mi lesz, azt tudom, hogy én azt a valamit biztos, hogy nem akarom.

A folyamatos beszéd nem feltétlenül kommunikáció.