kodály napok... ha engem kérdeztek, nincs semmi értelme. felforgatják a hetünk, már senki nem tudja mikor lesz tanítás, mikor nem, és kb semmit nem csinálunk, szóval személy szerint én inkább aludnék.
ma meg megjártuk várpalotát. csupán 175 ember előtt égettük le magunkat. nem számít.
nem szerem a karácsonyt, de már megint itt van a nyakamon. felhajtás, tömeg, rohangálás, idegesség, ajándékok, kétszínűség.soroljam még? na ugye.
amúgy nem vagyok peszimista. de tényleg. csak most így ilyenkor minden összejön, aztán ájuldzhatok, járhatok kórházba, de igazából nem lesz jobb se nekem, sem nekik. aludni akarok. azt akarom, hogy végre legyen valami, ami az aminek szánták.
annyira hiányzik minden basszameg




ps.: ha valakit zavar, hogy ennyire összevissza, kicsit sem érthetően, burkoltan és sokszor metaforikusan írok, az szóljon, és meglátom mit tehetek...