Bementem városba, hátha találok bennt valakit. Le is ültem Marximba Szergelyékhez a szokásos kombóval (kólacigi) Szergely ment is, de befutott TS. Mivel nem tudtam mitkezdeni magammal, elmentem vele Pannonhoz, meg kilépni valamelyik diákmunka-szövetkezettől. Lefutottuk a köröket, vissza a kiindulási ponthoz. paff. Ő is elment, én meg ottmaradtam a sook-soook planktonnal. nyeh. A felmentőcsapat sem váratott magára sokat, pár perc múlva befutott Lilla és Rami. Átültem, és megkezdődött a szokásos röhögőgörcsökkel, Mátá seggnézésekkel tarkított őrült beszélgetés. huhú. Felhívtam Marcit hátha vannak lennt a próbateremben, és lőn csoda, épp felvettek, szóval usgyi az első 10-es buszra, ami szembejött. Lementem, csocsóztunk röhögtünk, aztán elmentem Bandival tandemezni. Úgy volt hogy csak a következő utcáig megyünk, mert ment át Gebéhez, de mivel ő még Barbizott, elmentünk kicsit biciglitúrázni. Hát igen. Sárpentellén lyukadtunk ki. De jókis naplementenézős, láncot visszaszerelős egy órás kör volt. Ééés én lettem a tandem keresztanyja. Először Ödönnek neveztük el, aztán szóbajött, mint név-ötlet a Spangli is, de végül Joint lett. Ezek után visszatekertünk a kisréthez, majd Bandi elfuvarozott a buszmegállóba (jelezném, csak így értem el a buszt szóval ezer puszi Bandi! :D). És most itthon vagyok. És még mindíg mehetnékem van. És éssel ugyebár nem kezdünk mondatot :D
Jó nap volt. Végre történt valami. Végre nem ráztak le, és mentek el egymással. Mert ebből a társaságból faszán kiestem. Miért? Nos ott mindenki egy pár. Bandi-Anita, Marci-Milka, Lilla-Danny, Gebe-Encsi. (Krisztát meg Márkot most azért nem írtam bele, mert mostanában ők sem igazán vannak ezzel a társasággal) Most mondjam ezt, hogy patthelyzet? Mert ez az. Mindíg megkapom, hogy neem ők szeretnek, meg hogy számítok nekik, és hiányzom nekik, de a nagy francokat. Jó oké, tudom. Fontosvagyokértékesvagyokszépvagyokjóvagyok meg a szokásos maszlag. De ez nekem nem elég? Az ember társas lény. És lehet hogy én túlságosan hozzá voltam szokva, hogy mindíg szóltak kb egy éven keresztük, és most, hogy ez nincs, lógok a levegőben. Meg lehet szokni. Csakhogy én nem fogom. Nem akarom megszokni. Nem kell ennek feltétlenül így lennie. Szóval kalandra fel.
"A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked... "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése