csak mosolygok és hallgatok. ehhez értek.
sajnálom, de néha értelmetlennek látom kimondani amit gondolok, vagy amit érzek, mert túlságosan megfoghatatlan, indokolatlan, vagy paradox.


amúgy meg hűű de jó minden, itt az új év, bontják a szárnyukat a szivárványok, és majd meghalok egy csepp tavaszért.
még kérdés?