nem is mi lennénk, ha nem tegnap este kezdett volna el szakadni az eső... délután átmentem Ancsihoz, aztán le marximba. Szalcit hazaküldtük átöltözni, és mivel szakadt az eső, bennt maradtunk, és indítottunk a szokásos tequilával, bár itt drágább mint hb-ben (jó tegyük hozzá, hogy Adrián felajánlotta, hogy ha táncolok, vagy ha még lejjebb húzom a pólóm, akkor megkapom ingyen..) volt egy kis incidens a gázsprével és bizonyos habtestű egyénekkel, de szerencsére nem történt semmi komoly. irány hb. szarrá áztunk, a tetejébe nekem a papucsom is elszakadt, de azért a jókedv megvolt. koktéloztunk, ettünk, nevettünk, beszélgettünk, aztán mikor a fiúk megjöttek, én mentem.
itthon pedig rájöttem, hogy a szüleim még mindíg nem értenek semmit.
éjjel még beszéltem Ancsival és Bandival, mert megint balhé volt... itt igazán az a baj, hogy nem tudok segíteni.
szívesen elfutnék magam elől
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én már megszöktem magam elől. rosszul tettem. azóta mindig le vagyok maradva egy lépéssel, és seholsem találom magamat. hiányzom magamnak.
VálaszTörléshát akkor szaladj utánad. nem is olyan nehéz mint hiszed :)
VálaszTörlésinkább csinálok magamnak egy új ént. jobb lesz.
VálaszTörlésmiben? nekem ez az encsi kell :P *.*
VálaszTörlés