hát

nem vagy önmagad, nem találod helyed
azon töprengsz naphosszat, hogy miért éppe veled
történik ez, padlón a fürdőszobában,
a marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd,
amiből még túlsok is volt éppen tegnap előtt
lépcsőház, lerúgott postaláda
talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában.
mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
a hömpölygő tömegből azt sem tudod már
hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
a kabátjuk alatt fegyver van ne tiltakozzál.

körülbellül tényleg így érzem magam. percről percre ellent mondok magamnak. most hozzunk egy példát. az előbb írtam Ancsinak: "nekem most nem kell senki. élni akarok, ki akarom tombolni magam. meg a pasikkal egyébként is csak a baj van." ezt tényleg komolyan gondoltam, másfelől viszont ott van az a kis motoszkáló hangocska a fejem egyik elkerített szekciójában, hogy ez egy baromság. hisz mennyire jólesett már, mikor szlánival tegnap kézenfogva sétálgattunk meg ölelgetett meg a többi. (jó mondjuk a kistesco közepén a melltartó-kikapcsolás már nekem is kicsit sok volt :D) félreértés ne essen, tőle tényleg nem akarok semmit, csak maga ez a tartozomvalakihez érzés. néha nincs rá szükségem, sokszor meg nagyon is. jól érzem magam, most szabadabb vagyok, mint eddig bármikor. bírom a pankokat, elvagyok velük, ottvan Timi, Gábor, Vehó meg Szláni, ha megint kicsit másra vágyom ott vannak Marciék, ha meg teljesen más világba akarok szabadulni, bármikor mehetek Pátkára Tündéékhez, Iszkára Renihez, Mártihoz, vagy akár Rebiékkel bárhová. viszont sokszor tényleg hiányzik valami állandó, valami ami teljessé teszi ezt az állandó ingázást. lenne erre is esélyem. lehet, hogy néha nem is olyan kevés. csak az utolsó percben inkább meggondolom magam. nem akarok megbántani senkit, vagy egyszerűen túl önző és gyáva vagyok, és azt nem akarom, hogy engem megbántsanak. jól van ez így? kétlem. mitől félek? hisz tudjuk: engem férfi nem tud tönkretenni :)

ez a te világod, te vagy a királyod
csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod
tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
mint egy játékot, összerakod, szétszeded
bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
mégis jobban tetszik mindez mint a valóság
ezért szinten tartod magadat csendben
bár tudod jól, hogy valami mégsincsen itt rendben
ingerült vagy, minden felkavar
hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar
csak rohansz, menekülsz az éjszakában,
pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában...

nem kell messzemenő következtetéseket levonni.